Család és Iskola, 1952 (3. évfolyam, 2-4. szám)
1952-05-01 / 2. szám
nek. A hivatalban, az életben általában úgy viselkednek mint a Szovjetunió jó honpolgárai, mint az új szocialista társadalom tagjai, de otthon, gyermekeik körében régmúlt idők szokásai szerint élnek. Nem akarjuk persze azt állítani, hogy a régi, forradalom előtti családi életben minden rossz volt, sokat át lehet venni a régiből, de mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a mi életünk alapvetően különbözik a régitől. Gondoljuk csak meg, miben különbözik az új, szovjet család a régitől. A régi családban például az apának nagyobb volt a hatalma, gyermekei teljesen az ő akarata szerint éltek, s a hatalom alól nem volt menekvés. Sok apa visszaélt hatalmával, kegyetlenül, zsarnok módjára bánt gyermekeivel. Az állam, az egyház támogatták a szülői tekintélyt; a kizsákmányoláson alapuló társadalom számára ez hasznos tényezőnek bizonyult. A szovjet családban gyökeresen más a helyzet. Nálunk például a fiatal leány nem vár, amíg szülei vőlegényt keresnek ki a számára. De azért a családnak nálunk is vezetnie, irányítania kell a gyermekek érzelmi életét. Világos, hogy e vezetés már nem történhet a régi módszerek alapján, hanem újakat kell találnia. A régi társadalomban minden család valamely osztályhoz tartozott s a gyermekek rendesen megmaradtak ugyanabban az osztályban. A parasztfiú parasztként élt és halt meg, a munkás fiúból munkás lett. A mi gyermekeink előtt a választás tág tere nyílik. S e választást nem a család anyagi lehetőségei döntik el, hanem csakis a gyermek képességei, tehetsége. A mi gyermekeink hasonlíthatatlanul tágabb lehetőségek előtt állanak, mint a régi világbeliek, ezt a szülők éppoly jól tudják mint a gyermekek, ilyen körülmények között az apai önkény egyszerűen lehetetlenné válik. A szülők vezetésének ma már sokkal finomabb, óvatosabb, szakszerűbb eljárások vethetik csak meg alapját. Társadalmunkban a nő egyenjogú a férfival, az anya az apával. A család nincs alávetve az apai egyeduralomnak, hanem önmagában szabad szovjet közösséget alkot. A közösségben a szülők bizonyos jogokkal vannak felruházva. Honnan erednek ezek a jogok? A szülők felelősségéből gyermekeikért az egész szovjet társadalom előtt, a szovjet törvények szerint. Éppen ezért a szülőnek a mi társadalmi rendünkben is van bizonyos hatalma, s rendelkeznie kell bizonyos tekintéllyel családján belül. Bár minden család a társadalom egyenjogú tagjaiból áll, szülők és gyermekek között mégis fennáll, az a különbség, hogy a szülők vezetik a családot, a gyermekek pedig a családban nevelkednek. Mindezzel tisztában kell lennie a szülőknek. Meg kell értenie, hogy a családnak nem ellenőrizetlen ura és parancsolója, hanem csupán a közösség legidősebb, felelős tagja. E gondolat teljes megértése a helyes nevelés egyik alapja. Tudjuk, hogy a nevelőmunka nem mindenütt folyik egyforma sikerrel. De döntő szerepet játszik a nevelésben maga a család felépítése, szerkezete. Ez a struktúra némileg akaratunktól is függ. Határozottan állítható például, hogy az egyetlen fiú, vagy egyetlen leány nevelése sokkalta nehezebb, mint több testvér együttes nevelése. Nem szabad megmaradnunk az egykénél még akkor sem, ha a család némi anyagi nehézségekkel küzd. Az egyetlen gyermek hamarosan a család központjává lesz. A szülői gondoskodás, amely teljes egészében erre az egy gyermekre összpontosul, rendesen meghaladja a hasznos és szükséges normát. A szeretetbe bizonyos idegesség vegyül. Az egykés család igen nehezen tudná elviselni a gyermek betegségét vagy elvesztését, s ez a veszély megfosztja a szülőket feltétlenül szükséges nyugalmuktól. Az egyetlen gyermek hamarosan hozzászokik kivételes helyzetéhez és gyakran valóságos zsarnokká fejlődik. A szülők nehezen tudják féken tartani túlzott szeretetüket, gondoskodásukat s akarva-akaratlanul egoistát nevelnek gyermekükből. A szülői gondokodás csak a többgyermekes családban lehet normális jellegű. Egyenletesen oszlik meg valamennyi gyermek között. Nagy családban a gyermek legzsengébb korától kezdve beleszokik a közösségbe, begyakorolja a kölcsönös kapcsolatok, függőségek viszonyát. Ha Vannak a családban nagyobb és kisebb gyermekek, ezek szeretete, barátsága egymás iránt a legváltozatosabb formákat ölti és az ilyen család élete alkalmat nyújt a gyermeknek a különféle emberi kapcsolatok begyakorlására. A gyermekek olyan helyzetbe kerülnek, amelyek az egyetlenke számára teljesen hozzáférhetetlenek: megtanulták szeretni bátyjukat, öccsüket, megtanulnak mindenben osztozni testvéreikkel, együttérezni velük. Azt nem is kell említenünk, hogy a nagy családban a gyermek lépten-nyomon játék közben is hozzászokik a közösségélethez. Mindez roppantul fontos éppen a szovjet nevelésben. Másféle hiányosságokban is szenvedhet a család. Nagyon előnytelenül hat a gyermek fejlődésére, ha a szülők nem élnek együtt, ha elváltak. Ilyenkor a szülők gyakran versengenek a gyermekért, gyakran nyíltan gyűlölik egymást és ezt nem titkolják gyermekeik előtt. A lelkére kell kötni az olyan szülőknek, akik bármilyen okból széjjelvárnak, hogy vitáikban, nézeteltérésükben legyenek több tekintettel gyermekeikre. Igyekezzenek az ügyet minél diszkrétebben elintézni, titkolják el gyermekük előtt ellenségeskedésüket, gyűlöletüket volt házastársukkal szemben. Természetesen nehéz a férjnek, aki elhagyta családját, bármilyen módon is tovább nevelnie gyermekeit. De ha nincs módjában jó irányban hatni volt családjára, akkor a legjobb arra törekednie, hogy egészen felejtsék el: ez a legbecsületesebb megoldás. Ez 9