Család és Iskola, 1959 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
egészséges fejlődését. Amikor kisfiúk segíteni szeretne otthon a házi munkában, — így torkollják le: „Mit tudsz te segíteni!”, vagy „A te munkádban nincsköszönet!”, vagy „Ne fáraszd magad, kisfiam, nincs nekünk arra szükségünk!” — inkább játsszál! Az ilyen vagy ehhez hasonló kijelentések igen károsan hatnak a gyermekre. Egy ideig mégbántja őt a mellőzés, később közönyössé válik, s megszokja, hogy neki semmit sem kell csinálnia otthon, mindent az anya és az apa csinál. * Egy másik példa: Tanulóinkat arra neveljük, hogy tiszteljék az idősebbeket, legyenek udvariasak a felnőttekhez. Azt kívánjuk tőlük, hogy a villamoson adják át helyüket, köszönjenek illedelmesen, beszéljenek tisztelettudóan. Sajnos azonban nemegyszer maguk a felnőttek, a szülők mutatnak rossz példát. Egy asszony szállt fel a villamosra 9 év körüli leánykájával. Sokan voltak. Egy idős néni kérte a gyermeket, hogy adja át a helyét. A kislány készségesen felállt, anyja azonban rászólt: „Ülj le a helyedre, mert nyakon váglak! Érted is fizettem!” * Végül egy harmadik eset: Villamosra vártam. Felszállás közben hallom, hogy egy anya így szól a fiához: „Siess, tolakodj előre, és foglalj helyet!” Ezek a gyermekek soha nem lesznek udvariasak, és sohasem fogják tisztelni az idősebbeket, de később még saját szüleiket sem. * Sohase feledkezzünk meg arról, hogy az egész felnőtt társadalom nevel. Mennyi panasz hangzik el az ifjúság tiszteletlenségéről, udvariatlanságáról! Pedig maguk a felnőttek is gyakran erre nevelik az ifjúságot, amikor a villamoson, autóbuszon tolakodnak, veszekednek, hangos szóváltásba keverednek, és a gyermek ezt mind látja. Mi jót tanulhat ebből? A következő órán nevetve meséli el az osztályban társainak a mulatságos esetet, és eszébe sem jut már udvariaskodni, hiszen a felnőttektől sem ezt látja! Neveljük előbb önmagunkat, hogy jó példát mutassunk gyermekeinknek! TÓTH DEZSŐNÉ bizonyos óvatossággal fogadja, hiszen e jó felelet ellenére is elképzelhető, hogy a tanuló még nem pótolta korábbi hiányosságait. Egy átlagosképességű tanuló állandó szorgalmas munkával különös megerőltetés nélkül elérheti a 4-es eredményt. A félév előtt sem kell rendkívüli erőfeszítést kifejeznie. Ezzel szemben egy kitűnő képességű diák, aki az év folyamán időnként nem készült, összeszedett egy-két gyenge jegyet, hiába tesz a legutolsó időben éjt nappá, hiába igyekszik bepótolni mindent, 4-es eredménynél ő sem fogja többre vinni, pedig rendszeres munkával minden megerőltetés nélkül 5-ös lehetett volna. Nagyon rosszul okoskodik tehát az a tanuló, aki azt mondja: „nem baj, ha be is csúszott év közben egy-két rossz felelet, majd a hajrában kijavítom!” Legfontosabb tehát a rendszeres tanulás. De hogyan érje el a szülő, hogy gyermeke rendszeresen tanuljon? Ki kell alakítania gyermekének állandó munkarendjét, amelyben az otthoni tanulás mindig ugyanabban az időszakban szerepel. Ne ijedjünk meg a „munkarend” szótól. Nem arról van szó, hogy a tanulónak pontos, óráról órára beosztott otthoni rendje legyen. A munkarend itt azt jelenti: szokja meg a tanuló, hogy például mindjárt az iskolából való hazaérkezés után tanul, vagy ebéd után, esetleg az ebéd utáni pihenő után. Mindegy, hogy mikor, csak idegződjék be nála, hogy ez vagy az az időpont a tanulás kezdetének ideje. A megszokás nagy erő. Ha megszokta gyermekünk, hogy most a tanulás ideje következik, kevésbé kell őt nógatni a tanulásra. A tanuló erre az időszakra ne csináljon más elfoglaltságot, mi pedig egész rendkívüli körülményektől eltekintve ne is engedjünk ezen változtatni. A szülői ellenőrzésről már többen elmondták véleményüket lapunk hasábjain. Az ellenőrzésnek esetenként sokféle változata lehet. Az a lényeg, hogy a tanuló érezze: szülei figyelemmel kísérik iskolai munkáját, érdeklődnek utána, s megkövetelik tőle a becsületes munkát. Hogyan segíthetnek még a szülők? Mindig fontos, de ebben az időszakban még fokozottabb mértékben, hogy a gyermek otthon nyugodt körülmények között tudjon tanulni. Legyen meg a megszokott helye a tanuláshoz — az asztal, ahol írni tud, a szoba egy része, ahol nem zavarják és így tovább —, de ezen túlmenően fontos, hogy az otthoni légkör alkalmas legyen a tanulásra. A bármely okból keletkezett ideges, feszült légkör csak kedvezőtlenül befolyásolhatja a gyermek tanulását, esetleg lehetetlenné is teszi. Ne zaklassuk gyermekünket állandó nógatással se! Ha belemélyedt a tanulásba, lehetőleg ne szakítsuk félbe valami más munkával. Arra is ügyeljünk, hogy egészséges életmódot folytasson. Ne éjjelezzen , ha ugyanis éjjel tanul, és nem alussza ki magát, nagyon kétes, tud-e másnap az iskolában megfelelően szerepelni. Ha nem tudta elvégezni estig a munkáját, reggel keljen fel korábban, és akkor folytassa. Ne tiltsuk el a szórakozástól sem , sétáljon, sportoljon, természetesen annyit, hogy emellett minden iskolai munkáját nehézség nélkül el tudja végezni. Csak az egészséges gyermek tudja azt nyújtaná, amire képes. "Befejezésül: ha lesz is bizonyos változás a tanulás módszerében a bizonyítvány kiosztását megelőző időszakban, ne érezze a tanuló ezt valami rendkívüli időszaknak, s minél kevésbé térjen el megszokott életmódjától. Aki rendszeresen tanul, ne lásson most se semmi rendkívülit, aki pedig hanyag volt, ne most próbáljon csodákat művelni, hanem térjen rá az állandó, rendszeres, folyamatos — és így majd feltétlenül eredményes — munkára. K. I. 5