Család és Iskola, 1960 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1960-08-01 / 8. szám
Régi történet, de még javában érvényes. Megy a hatos villamos Budáról Pestre. Apu újságot olvas. Anyu ölbeejtett kézzel pihen, öcsi érdeklődik. Most kimutat az ablakon egy aszfaltozógépre. — Apu, mi ez? — Nem tudom. A Margit-hídnál rámutat a przemysli oroszlános emlékműre: — Apu, mi ez? A lantos oszlopfő A Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán kicsi kis park van. Az üde gyep közepén néhány hónapja szép féloszlop áll. Az oszlopfőn lant. Előtte fehér kövön felirat: az oszlop a régi Nemzeti Színházra emlékezik, amely 1837- ben épült. A Múzeum körutat akkor még Országútnak hívták, a Rákóczi út neve Kerepesi út volt. Ifjú Zitterbarth Mátyás tervezte a Pesti Magyar Színházat, amely később lett Nemzeti Színház. Az eredeti 1837-es épületen nem volt oszlop. — Nem tudom. öcsi a híd végéről visszanéz. — Apu, milyen hosszú a híd? — Nem tudom. Azt mondja Anyu: — Öcsi, ne zavard Apát, Apa fáradt, hadd olvassa nyugodtan az újságot. Mire Apu, bizonyos pedagógiai vonatkozású méltósággal: — Csak hagyd... Kérdezzen, így tanul a gyerek! A SAVANYÚ LEVES TORNYA Ezer pest-budai ember közül egy ha tudja, hol van a Savanyú leves tornya. Ezer pest-budai ember közül legalább a fele látta, járt is rajta. De se magyar, se tőlük nevét nem tudja. Eksias Kulesi-nek hívták a törökök. A Bástyasétányon a csodálatos kilátásban gyönyörködőknek alig-alig jut eszébe, hogy a fallak, bástyák, rondellák egy része törökkori műemlék. A Bécsi kaputól elindulva az első bástya Murád pasa tornya. Ezt később a Bécsi kapu kisbástyájának hívták. Utána Szlavus pasa tornyát látjuk. Az ezt követő esztergomi bástya hatalmas kőfalát lejtős köpeny erősíti. Toprak kulesi, földbástya volt a török neve, még akkor is, amikor már a középkori földbástyát régen átépítették. Veit bej tornyán — ez a következő rondella — ma huszár emlékszobor áll. Hogy honnan e különös név — Savanyú leves tornya — nem tudja senki. Innen jól látni az újjáépült Fehérvári rondellát: ez volt Kászim pasa félelmetes nagybástyája. A budapesti Feneketlen tó környéke megszépült Gondozott gyep, ifjú fák, kedves vendéglő, szabadtéri színpad örvendeztetik a lágymányosiakat. És újabban a tavacskává szelídített Feneketlen tó madarai. Hattyúk, kacsák? — Igen, azok. És — kárókatonák. Itt a rajtuk. Igazán könynyű megismerni őket. És érdemes is. Az egész világon otthon vannak. Ahol víz és hal van. Édes víz, vagy tenger — mindegy nekik. Csak hal legyen. A legjobb halászok. Buknak, úsznak vízen és víz alatt. Csapatban meghajtják a vizet. Félelmetes nagy erők: naponta egy kiló halat is befalnak. Kárókatona, kormorém is a nevük. A kínai kormoránnal — ez a mieinknek unokatestvére — Japánban halásznak. A nyakára gyűrűt húznak, hogy ne tudja elnyelni a halat. A kárókatonák egy-két helyen fészkelnek már csak nálunk. Természetvédelmi területeken. Valaha a nagy vízivilág tele volt velük. Falusi javasasszonyok a kárókatona epéjéből „orvosságot" kotyvasztottak. — A Feneketlen tó kormoránjai fiatalok. Etetik őket. Halászlé és rántott hal nyersanyagának hulladékaival. Itt nem halászhatnak — gyakorlatképpen békát fognak. KOROKNAY ISTVÁN A budapesti kárókatonák