Család és Iskola, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1964-04-01 / 4. szám
BffiDEKfTOIL L Jl.7. Új írás ez évi, februári számában jelent meg Weöres Sándor Antik ekloga című költeménye. Tanári és szülői értekezleteken, s a napilapok hasábjain sokan ítélkeztek a vers fölött, vagyis inkább panaszkodtak az Új írás szerkesztőségére, mondván, hogy nehéz helyzetbe kerültek a vers miatt gyermekeik, tanítványaik előtt. De még a felháborodók is többnyire elismerték a vers irodalmi értékét. Ám a fiatalok — így szólt a panasz — éretlenek még erre a költeményre; az Új Írás viszont az ő kezükbe is kerül. Gépelve terjesztik és — így mondják — az Új Írás februári számainak kézalatti ára 100 forintra szökött fel. Mi felkerestük Benedek Marcellt az írás és az olvasás művészetének tudósát. Megkértük, mondja el véleményét erről a versről és a körülötte kialakult vitáról. Benedek Marcell nemcsak az irodalomtudományok doktora, s az írás mesterségének avatott művelője, hanem fél évszázada az egyetemi katedrán és azon kívül a literátus ifjúság tanítója és nevelője is. És — ha szabad ilyen intimitásokról beszélnünk — egy régi nagy család fia, s egy mai nagy család feje, apa és nagyapa. Hozzá fordultunk tehát, hogy mondja el véleményét a költeményről, megjelentetéséről, s szülők, tanárok és gyerekek egymáshoz való viszonyáról, ami a Weöres Sándor verse körüli vitában megint olyan megtépázottnak mutatkozott. (Az Antik ekloga csak nagyerejű gyújtópont volt; elvégre ez a vita, tisztázatlanul régóta folyik nevelők és gyerekek között. Erkölcs, vagy erkölcstelenség — mondják a felnőttek, képmutatás vagy őszinteség — mondják a fiatalok. Majd négyszáz évvel ezelőtt Shakespeare a Lear királyban így fogalmazta: — Oly ifjú s oly szivetlen. — Ifjú s oly őszinte csak, mylord.) Már Benedek Marcell Vércse utcai otthonának kertjében más, tisztultabb levegő fogadja azt, aki ide a városból fölér. De beljebb kerülve fogjuk föl, hogy ezt nemcsak a sashegyi levegő teszi. Még elevenebb tisztaság ez, a ház lakóiból, a folyton tevékeny szellem munkájából árad — a tárgyak csak visszasugározzák. A szép konyha erdélyi bútora, s a könyvtárszoba falán függő mellkép az apa: Benedek Elek apó s a kisbaconi Benedek-ház emlékezetét idézi. (Százöt éve született és harmincöt évvel ezelőtt halt meg a székely és magyar mesék nagy továbbmesélője, az első magyar gyermekújság, Az én újságom alapítója.) Az asztalon a napi posta, a Corvina könyvkiadó küldte el Az ember tragédiájának német, francia és angol nyelvű kiadását — mindháromhoz Benedek Marcell írt előszót —, s Romain Rolland feleségétől érkezett meg férje levelezésének egy új kötete, kedves szavú dedikációval. Hatan ülünk az asztal körül: Benedek Marcell, Benedek Istvánná (akit az Aranyketrecből, Benedek István könyvéből, mint a pusztai ideggyógyintézet személyzetének főnökasszonyát ismerhetnek az olvasók). Dr. Czeglédi Ágnes, fiatal orvosnő, Benedek Marcell egyik felolvasója mióta a betűket nem látja jól szeme romlása miatt (a fiatalok — rokonok és tanítványok — rendszeres vendégei ennek a háznak, talán mert nem otthon és nem az iskolában, hanem itt érzik jól magukat eleven cáfolatául annak, hogy a fiatalok az öregekkel fordulnának szembe; nem, megrögzöttségek és előítéletek ellen hadakoznak és áhítoznak az igazi, az elfogulatlan mester után) — Íme a háziak, s az újságírók: a Család és Iskola szerkesztője, a rajzoló, s a riporter. — Elvi ellensége vagyok minden hajszának — mondja Benedek Marcell —, amely író vagy költő ellen azért indulhat, mert megírt valamit a maga igaza szerint. Ami a vers úgynevezett sikamlós részeit illeti, azt a mulatságos dolgot kell barátilag közölnöm, hogy magam is valóságos cenzúra alatt állok, mióta bájos fiatal felolvasónőimnek vagyok kiszolgáltatva. Nem véletlen, gondolom, hogy mindeddig ez a költemény sem jutott el hozzám. Nem tudom szégyenlik-e magukat az öreg atya előtt, tisztelnek, avagy az erényeimre vigyáznak-e, mindenesetre úgy tapasztalom, hogy az illetlen szavakat felolvastukban mindig átugorják. E versben tán két sor nem ízlésem szerint való (orvosi nyelven szólva: az ejaculatio praecox leírása), de ez nem jelenti azt, hogy hajlandó lennék ellene szólni vagy akár hogy mint szerkesztő vonakodnék közölni. Mint szerkesztő közölném ezt a költeményt is, mint minden olyan művet, amely tehetséges, becsületes, meggyőződésében elmélyült művész munkája. Ez a hajsza azért is káros lehet, mert a szerkesztőket a jövőben félénkebbé teszi. Ami az ifjúságot illeti: az ótestamentumtól kezdve, sőt még előbbről egy sereg olyan mű van az irodalomban, melynek olvastakor a kamaszgyerek nem érzi ki a mű egészének szépségét, jelentőségét, hanem az érdekli benne, ami sajátosan a kamasz- Beszélgetés Weöres Sándor Antik eklogájáról !