Család és Iskola, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-12-01 / 12. szám

a szülői munkaközösségek ,szülői munkaközösségek is, hogy a középiskola messzebb van, különösen a falusi szülőktől. Így hát fokozott a középiskolai a következőket mondja el: amikor 1961-ben nevelési igazgatóhelyet­tesként az iskolához került, Partli igazgató úr azzal fogadta, hogy az iskolában három közösség foglal­kozik a neveléssel: a szülői mun­kaközösség, a KISZ és a nevelő­testület, szűkebben az osztályfő­nöki munkaközösség. A nevelési igazgatóhelyettes dolga lesz e há­rom közösség összefogása. Azóta az évi munkaterv mindig úgy ké­szül el, hogy a KISZ akcióprog­ramjába betervezi a szülői munka­­közösség támogatását és a szülői munkaközösség is számol a KISZ- szel. Tavaly áprilisban a tantestü­let, a szülői munkaközösség és a KISZ végrehajtó bizottsága kétna­pos kirándulást szervezett a Hor­­tobágyra. Az első napon a tantes­a IV/2 osztály tanulója — mert ebben az iskolában tíz negyedik osztály van — a mindenkori VB titkár és a szülői munkaközösség elnökének összehangolt munká­járól beszél. Év elején együtt ér­tékelik az előző évi munkát, a nyarat, és együtt tekintik át a kö­vetkező évi feladatokat is. Amikor a KISZ-alapszervezetek titkárai részt vesznek az osztály szülői munkaközösségének értekezletén, nemcsak a KISZ-programot is­mertetik a szülőkkel, hanem az ifjúsági szervezet céljait, rendezvé­nyeit is, és a szülők nem egyszer ilyenkor hallanak először az isko­lai élet számtalan mozzanatáról. A KISZ végrehajtó bizottság szű­kebb körű rendezvényein is részt vesz a szülői munkaközösség veze­tősége, mint például a régi és az új végrehajtó bizottságok találko­zóján márciusonként. S egy apró példa a közös akcióra: a Jó tanuló ■— jó sportoló serleg, amelyet szülői munkaközösség felelőssége — fejezi be tájékoztató szavait Orbán Istvánné.­tület és a szülői munkaközösség utazott ki, hogy ott fehér asztal mellett is­ kötetlenül beszélhessen a gyerekekről, az iskola ügyeiről, és másnap megérkeztek az iskola tanulói, hogy megrendezzék az évi próba és akadályversenyeket. Ebben az iskolában minden szülői munkaközösségi választmányi ta­got ismer a tantestület minden tagja. A két közösség egyenrangú a nevelés ügyeiben. Az iskola sza­lagavató bálját tavaly a szülői munkaközösség elnöke és nem az igazgató nyitotta meg. Ezt sokan nem helyeselték. De még az ilyen apróságokban is kifejezésre jut­tatja az iskola vezetősége a szülői munkaközösség megbecsülését és jelentőségét. évente ítélnek oda az iskola egy­­egy növendékének háromszáz fo­rint jutalommal; ez a KISZ, a szü­lői munkaközösség és az iskola kö­zös alapítványa. Ahogy a szülői munkaközösségnek megvan a ma­ga postaládája, úgy megvan az if­júsági szervezetnek is. „Szóvá tesszük­’ — ez áll a ládikón és ide kerülnek a gyerekek panaszai, kí­vánságai, például a bejárók pa­nasza, hogy időnként a folyosón kell tölteniük egy-két órát, mert nincs terem, hogy valamelyik tan­terem fűtése rossz, hogy a tanuló­­szobás lányok is mehessenek sé­tálni szombatonként, hogy ne kell­jen egyensapkát hordani — és a többi. És a KISZ a szülői munka­­közösség segítségével intézkedik, ahol lehet — például ezekben az itt felsorolt esetekben — teljesíti a kérést, orvosolja a panaszt. Fazekas Sándor nevelési igazgatóhelyettes Kovács Gyöngyvér, az iskolai KISZ végrehajtóbizottság titkára A feljegyzéseket akkor kezdtem, amikor először el­kísértem az iskolába a fia­mat. Tizenegy éve. Az első oldalak az ő élményeiről szól­nak. A következőkre aztán bevonultak a társak, a bará­tok, az osztály, az egész isko­la. Már nem egy gyerekem volt, egyre többen lettek. Jöttek, mentek, örömet s oly­kor sokáig tartó lelkiismeret­­furdalást hagytak emlékül. Most már felnőttek, majd­nem ... van köztük szakács­tanuló és önálló szerelő, van­nak gimnazisták, fodrászok ... és vannak olyanok, akiknek nehéz lett az élete, akiknek még a nyomát is elvesztet­tem, és most meg kell kérdez­nem, megtettünk-e értük min­dent, mi felnőttek? Izgalmas nap volt az első. Elkísértem a kapuig, érte is mentem, de azután sok-sok évig mindig egyedül kellett mennie. Hálás vagyok az iskolának, annak az első osztálynak, első tanító úrnak az első emlékért. Verekedtek a fiúk Nem bent az iskolában, ott nagyon is megilletődve üldögéltek a szokatlan padokban. De taní­tás után aztán — talán csak ismerkedésből — méregették egymás erejét. Azét is, aki a legsoványabb volt köztük. Valaki meglökte, elesett, s ak­kor valamennyien nekiestek. Az én fiam erős volt, vaskos. Fölényesen ütött. Odaértem melléjük, de már ott állt a tanító úr is. Fel- Ember

Next