Család és Iskola, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

SZABOLCS-SZATMÁRBAN, Vaja községben az 1967—68-as tanév­vel megnyílt a megye hatodik ta­nyai kollégiuma. A kollégiumban 52 felsőtagozatos általános isko­lás, 22 fiú és 30 lány lakik. A Boglya tanyáról négyen, a Flóra tanyáról huszonnyolcan, a Kau­­zsay tanyáról húszan költöztek be az egykori kastélyba, amelyet két­százezer forintos költséggel hoztak rendbe; kifestették, felújították, ellátták hideg,meleg vízzel. A berendezésre háromszáznegyven­­ezer forintot költöttek, minden vadonatúj a takaróktól a függö­nyökig. Kétezerötszáz forint jutott a játékokra — kézilabda, futball­­labda, társasjátékok —, a tár­salgóban ott áll a televízió, leg­utóbb magnetofont vásároltak. A gyerekek szombatonként haza­utaznak, vagy a szüleik jönnek hozzájuk látogatóba. A kollégium hétköznapjait házirend szabályoz­za. Hat órakor ébresztő, hálószo­bák rendbetevése, mosdás, öltö­­zés, reggeli — háromnegyednyolc­kor már az iskolában vannak. Dél­után fél egytől háromig ebéd, já­ték, szabadfoglalkozás, háromtól hatig tanulás, fél hétkor vacsora, kilenckor villanyoltás. A kollégi­umban két nevelő dolgozik rend­szeresen, egy tanárnő ott lakik a házban. Hetenként — külön az 5— 6. és a 7—8. osztályosoknak — ti­zenkét órában szaktanárok segí­tenek a felkészülésben. Az épület egyemeletes, a földszinten a fiúk, az emeleten a lányok laknak. Egy hó­napra száz forintot fizetnek. A TANYAI és a pusztai iskolák­ban legfeljebb két tanító van, az egyik az alsó tagozatot, a másik a felsősöket tanítja. A tanító bár­milyen fáradhatatlan lelkesedés­sel és nagy tapasztalattal is ren­delkezik, nem adhat annyit tanít­ványainak, mint az, aki egyszerre csak egy osztállyal, a felső tagoza­ton pedig egyszerre csak egy tan­tárggyal foglalkozik. És a különb­ség nem ennyi csupán. A gyerek a tanyai kollégiumban más kör­nyezetbe kerül. Rendszeresen ta­nul, problémáiban tanárok segít­ségét kérheti, televíziót lát, könyv­tárba járhat. Otthon, a tanyán mindebből alig kap meg valamit. S a szülők erről nem tehetnek. Hiába adnának meg mindent a gyereknek, ha nincs villany, nincs könyvtár, nincs elegendő tanító. Hiába mondják, hogy a gyerek nyugodtan tanulhat, ha nincs ott­hon egy csendes és világos sarok, ha a tanyai élet hétköznapjai újra meg újra munkába kényszerítik a gyereket: ellátja az állatokat, megfőz, takarít, kistestvéreit gon­dozza. BESZÉLTEM olyan édesanyával, akinek három gyermeke került a kollégiumiba. A ház elnémult, el­néptelenedett — a szülőknek na­gyon hiányoznak a gyerekek. Erre csak azt mondhatom: az lenne a baj, ha nem hiányoznának. Az is rendjén van, hogy féltik őket , ki merné egy édesanyának szemére vetni, hogy aggódik gyermekeiért. Egyetlen gondolatot gondolja­nak csak végig a panaszkodó, a gyermekeiket visszakérő-követelő szülők. Jó-e a gyereknek, hogy a kollégiumban van? Az ő saját, önálló élete gazdagodik, nyer-e azzal, hogy több mindent megta­nul, hogy világot lát, hogy ugyan­olyan lehetősége lesz mint a falu­ban, városban végző társainak. 4

Next