Gyermekünk, 1970 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

Jaj, ezek a hosszú téli esték! Bezárva a szobába, mert kinek van kedve ilyenkor kibújni az odúból. S ez a szüntelen nyafo­­gás: mit csináljak? unatkozom ... játsszál velem... A kislány óvo­dás még, reménytelenül kérlel és elszántan lábatlankodik: unatko­zom, unatkozom ... Két lehető­ség adódik ilyenkor. A gyereket tanítsuk meg, hogyan foglalhatja el önmagát, és a másik megol­dás: foglalkozzunk vele. A baba­ruhavarráshoz csak a rongyos­zsák száját kell megnyitni. A fő­­zőcskézéshez csak néhány szem lencsét, borsót az üres gyufa­skatulyába tölteni. De mindennél nagyobb öröm, ha jut idő a kö­zös játékra. Édesanya a közértes néni, a kislány a vevő. Aztán szerepcsere következik. Vagy: édesapa a kisdiák, a gyerek meg a tanítónéni. Jó játék az iskolásdi és jövőre már nem is csak játék. — Annyi mindent csinálhatunk. De unatkozni nem szabad. Az na­gyon unalmas. /* mese — Mesélj még! — Mindjárt mesél a televízió, kap­csold be. Hanem a tévé­mese — akármilyen kedves az a maci — nem helyettesíti az édesanya, vagy a nagymama mesé­jét. Egészen más az. A tündérmese egy életre a gyerek lelkébe itatja a szépet, a jót. A jótündér fátyla a legát­­tetszőbb sejtelem marad, a varázspálca muzsikája a legcsengőbb hang. És a mesék arról: milyen voltam, amikor kicsi voltam? — Az első szó, az első el­­pottyanás története. Az ilyenfajta mese a legmélyebben érinti a gyereket. Ho­gyan is pótolhatná mindezt a tévé! ! Csakazértse A hároméves kisfiú a labdát kéri. Hanem a szobában nem le­het labdázni. Kérés, sírás, topor­zékolás, a padlóra veti magát. A család kérlel, ígér, fenyegetőzik és előbb-utóbb ütésre emelkedik egy kéz. Pedig csak ezt ne! Dac­korszaknak nevezik a három éves kor táján jelentkező — általában hirtelenül jelentkező — ellenke­zések időszakát. A gyerek aka­rata ébredezik ekkor. Megfenyí­teni ezért s akaratát letörni nem szabad, de természetesen min­denben utána engednünk sem le­het. Az ilyenfajta rohamokat fo­gadjuk nyugodtan s a lehetősé­gekhez mérten tiszteljük a gye­rek most bontakozó önállóságát. Meg ne fázzon! Amikor nagy pelyhekben hull a hó, a gyerekek be sem akarnak jönni a szobába. Maradjanak is a levegőn mi­nél többet, amennyit csak lehet. De vigyázzunk! A túlöltöztetett, túlvédett gyerek könnyebben megfázik, öltöztes­sük a gyerekeket rétegesen. A sapka és a sál mellett fontos a meleg zokni , és a vízhatlan cipő. Gyakori hiba, hogy enyhe időben ugyanazt az öltözéket vi­selik a gyerekek, mint amikor fagy­pont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A felsőruha alá nagy hidegben több vékony pulóver kerüljön. A cipőben fér­jen el akár két zokni is. Vendäpsep — Meghívhatom az osztálytársaimat? — Meghívhatod, de a vendéglátás a te dolgod. Hívja csak meg a gyerek a pajtásait mi­nél gyakrabban és valóban segítsen a vendéglátás előkészületeiben. Együtt kell eldönteni, hogy mivel kínálja majd meg vendégeit, ha szendvics készül, a bevásár­lás és a kenyérszeletek díszítése az ő dolga. Semmiképpen ne legyen túlmérete­zett a vendéglátás. Nehogy abban ver­sengjenek aztán: kinél cifrább az uzson­na. És ha elmentek a barátok, a mosoga­tás, a rendrakás ne maradjon csak az édesanyára. PAP KLÁRA rajzai

Next