Gyermekünk, 1970 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Jaj, ezek a hosszú téli esték! Bezárva a szobába, mert kinek van kedve ilyenkor kibújni az odúból. S ez a szüntelen nyafogás: mit csináljak? unatkozom ... játsszál velem... A kislány óvodás még, reménytelenül kérlel és elszántan lábatlankodik: unatkozom, unatkozom ... Két lehetőség adódik ilyenkor. A gyereket tanítsuk meg, hogyan foglalhatja el önmagát, és a másik megoldás: foglalkozzunk vele. A babaruhavarráshoz csak a rongyoszsák száját kell megnyitni. A főzőcskézéshez csak néhány szem lencsét, borsót az üres gyufaskatulyába tölteni. De mindennél nagyobb öröm, ha jut idő a közös játékra. Édesanya a közértes néni, a kislány a vevő. Aztán szerepcsere következik. Vagy: édesapa a kisdiák, a gyerek meg a tanítónéni. Jó játék az iskolásdi és jövőre már nem is csak játék. — Annyi mindent csinálhatunk. De unatkozni nem szabad. Az nagyon unalmas. /* mese — Mesélj még! — Mindjárt mesél a televízió, kapcsold be. Hanem a tévémese — akármilyen kedves az a maci — nem helyettesíti az édesanya, vagy a nagymama meséjét. Egészen más az. A tündérmese egy életre a gyerek lelkébe itatja a szépet, a jót. A jótündér fátyla a legáttetszőbb sejtelem marad, a varázspálca muzsikája a legcsengőbb hang. És a mesék arról: milyen voltam, amikor kicsi voltam? — Az első szó, az első elpottyanás története. Az ilyenfajta mese a legmélyebben érinti a gyereket. Hogyan is pótolhatná mindezt a tévé! ! Csakazértse A hároméves kisfiú a labdát kéri. Hanem a szobában nem lehet labdázni. Kérés, sírás, toporzékolás, a padlóra veti magát. A család kérlel, ígér, fenyegetőzik és előbb-utóbb ütésre emelkedik egy kéz. Pedig csak ezt ne! Dackorszaknak nevezik a három éves kor táján jelentkező — általában hirtelenül jelentkező — ellenkezések időszakát. A gyerek akarata ébredezik ekkor. Megfenyíteni ezért s akaratát letörni nem szabad, de természetesen mindenben utána engednünk sem lehet. Az ilyenfajta rohamokat fogadjuk nyugodtan s a lehetőségekhez mérten tiszteljük a gyerek most bontakozó önállóságát. Meg ne fázzon! Amikor nagy pelyhekben hull a hó, a gyerekek be sem akarnak jönni a szobába. Maradjanak is a levegőn minél többet, amennyit csak lehet. De vigyázzunk! A túlöltöztetett, túlvédett gyerek könnyebben megfázik, öltöztessük a gyerekeket rétegesen. A sapka és a sál mellett fontos a meleg zokni , és a vízhatlan cipő. Gyakori hiba, hogy enyhe időben ugyanazt az öltözéket viselik a gyerekek, mint amikor fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A felsőruha alá nagy hidegben több vékony pulóver kerüljön. A cipőben férjen el akár két zokni is. Vendäpsep — Meghívhatom az osztálytársaimat? — Meghívhatod, de a vendéglátás a te dolgod. Hívja csak meg a gyerek a pajtásait minél gyakrabban és valóban segítsen a vendéglátás előkészületeiben. Együtt kell eldönteni, hogy mivel kínálja majd meg vendégeit, ha szendvics készül, a bevásárlás és a kenyérszeletek díszítése az ő dolga. Semmiképpen ne legyen túlméretezett a vendéglátás. Nehogy abban versengjenek aztán: kinél cifrább az uzsonna. És ha elmentek a barátok, a mosogatás, a rendrakás ne maradjon csak az édesanyára. PAP KLÁRA rajzai