Gyermekünk, 1971 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

— Égési egyszerűen botrányos, hogy ez a gyerek már második alkalom­mal külön programot csinál magánakt — Ferkó édesanyja tiltakozott Ilyen határozottan. — Mondanom sem kell, hogy nem engedtem el. Csak nem tü­­rOm, hogy minden hétvégén itt hagyjon, bennünket? Ugyan miért nem? Ferkó harmadik gimnazista. Barátai vannak, társaság várja, klrádulások, tánc, beszélgetések. Ferkó saját életét kezdi élni Kts­­öccse még családi fészekben tfilti szabad idejét. De ó már ónálló utakra indul. El kell engedni. PAP KLARA rajzai 4, Vasárnap Ki ne bógolyózott volna még életében, s melyik szüld ne fél­tette volna még gyerekét, hogy megfázik Ilyenkor. A hó nagy­szerű dolog . .. lépegetni az érintetlen, friss, fehér mezőn, vagy akár csak nézegetni egy­­egy csodás pihe csillagrajzit. De leginkább gombócot gyúrni Jó belőle és nyakon találni vele valakit; a hó remek. Es nem fázik meg tőle a gyerek. Csak arra ügyeljünk, hogy ha átnedvesedett a ruhája, azonnal öltözzön át. Es figyelmeztessük, hogy kesztyű nélkül gyúrja, markolássza a havat, s ha vége z játéknak, törölje meg a kezet, úgy húzza röl a meleg, szára/ kesztyűi. Peti verekszik Petire panaszkodott az óvó' néni. Verekedő«. Es persze ál­talában a kisebbeket üti meg. Félnek tóle, nem szeretnek vele Játszani. Peti nagycsoportos, hamarosan iskolába kerül, ha ez így megy tovább — mondta az óvónéni szemrehányóan — bizony nagy baj lesz! — Tessék csak Jól helyben hagyni — biztatja az óvónénit Peti édesanyja —, akkor majd magához tér. Csak meg ne állapodjanak ebben a nevelési módszerben! így aligha hagyná abba Peti a verekedést. Ellenkezőleg. A be­szélgetés arra utal, hogy Petit már jónéhányszor „helyben hagyták”, valószínű, hogy ép­pen ezt akarta az óvodában visszaadni a kisebbeknek. Fo­sat—fogért, verést—verésért. A felnőtteknek nem tudja vissza* adni, üt hát ott, ahol lehet. A gyerekre valóban több gondot kell fordítani, de semmiképpen és soha sem veréssel. Mert ha így megy tovább, akkor való­ban nagy baj less! 2. A vendégség A vendégek nyolc óra után jöttek. A gyerekek már ágyban voltak, az apró szöszögések Is elültek, még egy-két perc és alszik az egész társulat... — de csön­gettek. Klári néni csak egy kis csokit ho­zott, Géza bácsi saványúcukrot, Márti meg egy felfújhat«, kutyust. — Hogy már ágyban vannak? Csak egy percre, csak egyetlen percre nézek be hozzájuk, hiszen ezer éve nem láttam őket! .... ÉS betódultak a gyerekekhez. Cukorropogtatás, kutyást­­poltatás, óriási hsncúr kezdődött ezután. A vendégek meg­próbáltak helyet foglalni a nagyszobában, de hirtelen ki­rohant Adám, a legkisebb a gumikutyával. S nyomában a többiek. Olbekapás, helyreparancsolás: Agyba velük, a ku­tyafáját! — minden hasztalan. A vigasság bőgésbe torkol­lik, s a gyerekek még Jó ideig nem tudnak visszazökkenni a szokásos mederbe — az ágyba. Alighanem Jobb lett volna megvédeni őket a szeretetmegnyllvánulásoktól, — a vendégeket, békéjét - őtőlfik. 3. Rendetlenek Juli délutános, Kati szakkörön van amikor a szülők megérkeznek a munkából. Hát a lakás!... mo­satlak edénnyel tele a konyba, tré­ningruha, levetett zokni, bent az íróasztalán ... és így tovább — Juli tizenöt, Kati tizenhárom éves. Es édesanyjuk most hozzálát a rendrakáshoz. Közben szidja a tá­vollevő „hölgyeket’*, estére kisebb fejmosás várható; s másnapra ugyanez a Jelenet. — A rend, a holmik, munkaeszközök, a lakás rendje — bensőbb, mélyebb ren­dekről most ne is szóljunk — az együttélés nélkülözhetetlen kelléke. Nagyon fontos, hogy már egészen korán, amikor csak lehetséges, hozzászoktassuk a gyerekeket hol­mijaik elrakásához, s a közös csa­ládi életben a dolgozó felnőttek — elsősorban az édesanya munkájá­nak — segítéséhez. Sok-sok időt és sok-sok szemrehányást takarítha­tunk Így meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék