Család és Iskola, 1876 (2. évfolyam, 1-20. szám)
1876-01-15 / 2. szám
II. évfolyam. 2. szám Kolozsvárt, 1876 január 15. CSALÁD és ISKOLA, szülök, kisdednevelők, tanítók és a nevelésügy barátai számára. Kiadja a kolozs-dobokamegyei tanító testület. FŐMUNKATÁRSAK : FELELŐS SZERKESZTŐ : Kozma József és Szabó Endre. Váradi Károly. — július és augustus havakat kivéve — havonkénti E közlöny béltartalmát illetők a szemitesztéhez (lakik a belkétszer, legalább egy ívnyi tartalommal, a so-középutcában 31. sz. a.); az előfizetési pénzek, hirdetések és reklamá Előfizetési ára: egész évre 3 frt, félévre 1 frt 50 kr. A ciók pedig — Gazsi József egyleti pénztárnok címén — a Strado Pályázatok s egyéb hirdetések petit soronként 5 krral számíttatnak. A hivatalba (kurta szappanutca, 15. sz. a.) küldendők. NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI SZAKKÖZLÖNY, A gyermekből ifjú lesz! A szerves világ e vagy ama szempontból, kisebb-nagyobb mértékben, fokozatos fejlődés alatt áll. E szükségképen bekövetkező processus általános törvénye alól, igen természetesen, a természet „legremekebb“ teremtménye, az ember, sem képezhet kivételt. A csecsemőből gyermek, a gyermekből ifjú, s majd férfi lesz, és pedig nem csak testben, hanem kell, — legalább oda irányul törekvésünk — hogy szellemileg is az legyen. A természet e fokozatos festő munkájának ép ily ' fokozatos hatalmú szabályozó mesterei vannak, a fejledező tehetségek helyes irányának kimutatására, a társadalmi életben is. Előbb a csendes családi tűzhely, nem sokára a zajosabb iskola lép fel, míg végre az élet zajgó hullámai veszik át az útra induló sarkát, a jól-roszül feltarisnyált ifjút. És itt van aztán a nagy próba, az utolsó nagy próba! — „Kisértéseknek a pusztában. Herkules választásának s más ilyeneknek, tisztább vagy homályosabb alakban, minden ember ki van téve, a kinek rendeltése, hogy egy léleknek benne való létezéséről bizonyságot tegyen s emberré legyen“ — mondja igen szépen a nagy bölcsész, Carlyle Tamás. Kire talál tudósunk e mondása inkább, mint az ifjúra, a ki után bezáródnak az iskola ajtai, s megnyílik ama nagy csarnok, melyet életnek hívak? ... Ki fellép ama színpadra, melynek padozata tele van sülyesztőkkel, melyeket csak gyakorlott lábak kerülhetnek ki? . . . Nem indokolatlan egy-egy szülő mély aggodalma e gondolatnál, és nem indokolatlan különösen napjainkban! Társadalmunk oly beteg, hogy mindenik nap újabb, meg újabb adatokkal gazdagítja a bűn krónikáját; a hírlapok a csalás, szédelgés, öngyilkosság statistikáját megdöbbentő adatokkal szaporítják oly mohósággal, hogy alig múlik el nap, ily leverő hír nélkül. Hol keressük e kétségbeejtő helyzet titkos okait? . . . Sok körülmény működhetik ugyan itt közre, de azok közül vajmi kevés, mely közvetve vagy közvetlenül, nem épen a korábbi nevelés hiányos vagy helytelen voltára lenne visszavihető. Midőn az ifjút a családtól és iskolától átveszi a társadalom , ez időpont a legsikamlósabb. A legtöbb kicsis vagy itt áll be, vagy legalább alapjában ide vezethető vissza. Leírhatatlan lenne azonban fájdalma egy szülőnek, ha arról kellene meggyőződnie, hogy gyermekének sorsa épen akkor, midőn legkevésbbé van az ő őrszemei előtt, csupán a véletlentől függ. Nem is akarnánk mi ilyet még csak gondolni is, hisz ez egyértelmű volna, az egész nevelésnek komédiává, nevetségessé alacsonyításával. Igaz ugyan, hogy munkálkodásunk eredménye nem lehet oly bizonyos, mint a 2x2 hogy 4, de igen is annyira, hogy a lehetőség mellettünk szóljon. A legtöbb ifjú elbukásának alapja abban áll, hogy a képzelem elnyomja benne az értesült erőt. Igaz ugyan, hogy az ifjúkor az álmodozás, a képzelem kora, de szükségkép nem következik, hogy túlnyomólag legyen az. Elismerjük ugyan, hogy esztelen törekvés lenne a szenvedélyek természetes keletkezésének útját állni akarni, de viszont bűn akár közvetlenül, akár közvetve oda hatni, hogy e természetes fejlődés erőnek erejével gyorsíttassék. Ebben pedig, fájdalom, igen