Család és Iskola, 1906 (32. évfolyam, 3-18. szám)
1906-02-01 / 3. szám
22 jól ismert alapot erősen megvetette s kitartóan gondozta. Ne beszéljünk magunkról egyebet, csak állapítsuk meg azt a valóságot, hogy mindig ugrándozva haladtunk e téren előre, nem követtünk határozott irányt, nem vezetett bennünket kényszerítő erejű elv. De ebből épen elég volt annyi, amennyit elszenvedett a nemzet s talán most az egyszer még kísérletet tehetünk arra, hogy pótoljuk a mulasztottakat. Egészen élőből kell kezdenünk, ott a hol Eötvös abbanhagyta. Sőt a hol ő kezdette. Ma a helyzet azt parancsolja, hogy Eötvös iránt felgyülemlett adósságunkat fizessük immár, de nem csak a hogy lehet, hanem rendszeresen és gyorsan. Ettől az adósságtól ha megszabadulunk, megnyílik előttünk egy eddig fel nem ismert egyenes útja a haladásnak s akkor talán rá is lépünk erre. Azzal tartozunk Eötvösnek, hogy vizsgáljuk meg alaposan és állapítsuk meg részletesen azt a tudatos, egységes művelődési politikát, melyet ő követett. Erre szükségünk van, mert ez a tudatosság és egység ma sehol sincs. Csak megemlítem, hogy bármire vonatkozóan álljanak is elő reformjavaslattal, majdnem mindenre találunk Eötvös műveiben, törvényjavaslataiban előzményt, legtöbbször nem valósult előzményt, amelyekre akkor még nem volt érett az idő. Szó sincs róla, ezek ma sem egyszerűen követni vagy megvalósítani valók, de útmutatásul és tanulságul szolgálnak. A népnevelési törvényt nem lehet azon módon csinálnunk meg újra, ahogyan ő megcsinálta, középiskoláink reformja nem lesz egyszerűen Eötvös 1870-iki javaslatának életre keltése, egyetemeink bajait nem orvosolhatjuk az ő javaslataival. Nem azt mondom tehát, hogy nyúljunk vissza 40 esztendővel s vegyünk elő mindent, ami akkor félben maradt. Hanem úgy érzem, hogy ebben az emlékeztető kis cikkben arra kell irányítanom a figyelmet, hogy Eötvös kultúrpolitikai vezéreszméi, paedagogiai elvei, miniszteri tervei és alkotásai együttvéve magukban foglalják a magyar művelődési politika egy rendszerét. Nem csalhatatlan és nem mindenben kifogástalan, de egységes és tudatosan épített rendszer ez. Ennek kifejtése vagy csak a kifejtett rendszer megismerése közben az arra hivatottak, nem rang szerint, hanem lélek szerint hivatottak, szeme előtt ki kell alakulnia annak a másik rendszernek, mely az ő lelkükben lesz egységes és tudatos, az ő munkájuknak lesz irányítója és sikerhez vezetője. Akinek a politika a köre, arra Eötvös szelleméből majd a politikus hat, akik e politika célja felé a mindennapi apró lépéseket lépegetjük, minket Eötvös paedagogiai felfogása indit majd elmélyedésre és az ennel talán magasabbra is. A hatás nem lesz egyforma és természetesen nem lesz rögtönös. De el nem maradhat. Vezetőre van szükségünk s Eötvös jó vezetőnk lesz: aki gondolkodik, az mást is gondolkodásra indit, akinek erős meggyőződése van, az a meggyőződés kialakulását másban is elősegíti. Nem kényszerútlevelet vagy szabadságvesztést, hanem önállósulást és tudatosságot jelent Eötvös szelleme. Mellé álljunk vagy ellene szegüljünk , mindenképen arra indít, hogy véleményt alkossunk és ezt következetesen érvényesítsük. Tartozunk Eötvös Józsefnek azzal, hogy paedagogiai és kultúrpolitikai érvényesülésének megnyissuk az útját. Ha ezt megtettük, ha a magyar paedagogiai és művelődési politikai irodalom Eötvöst tárgyaló komoly munkákkal gazdagodik, akkor meglátjuk, hogy az első miniszter hagyatékában még mennyi valósítni való jó gondolat van ! Csakhogy e gondolatok nem foltnak valók, hanem szerves részei az ő szellemének. Vajha e szellem újra élővé válnék! Nézzünk szét Magyarországon s nem politizálva, hanem közvetlenül környezetünkben is azt látjuk, hogy minden tekintetben változniok kell a viszonyoknak, különben lefelé haladunk, nem kis gyorsasággal. Fordítanunk alaposan csak nekünk tanítóknak lehet a dolgon: lassú, de következetes munkával. És egységes munkával, egyező szellemmel. Nem tudjuk, korunk ellentétes áramlatai közül melyik kerekedik majd felül, biztosítékokra van szükségünk. Forduljunk ezekért azokhoz, kik ilyenforma időkben hangoztatták intő szavukat: Széchenyi, Wesselényi, Eötvös szelleme legyen velünk. Utánuk kellene haladnunk Azért nem ártana kissé meggondolnunk, mi része van hazánk mai állapotának előállásában az elmúlt 40 esztendő közoktatásügyi politikájának, e politikában a következetesség hiányának. Eötvös szelleme hatott-e reánk ? Erre a kérdésre tagadóan felel a történelem s az a másik kérdés merül fel e miatt : mi szükség van hát lapunknak e cikkeire s mi a haszon bennök ? Az emlékeztetés soha sem kedves munka. Aki úgyis emlékezik, annak felesleges ; aki meg felejteni akar, bosszúsan kiált reánk: mit háborgatjuk ?! Az intés hiába való, mert csak általános lehet; mindnyájan vagyunk adósai Eötvös Józsefnek, de ugyan melyikünk vesz magára közös tartozást ? Különös, de harmadik célunk felé is reménytelenül kell közelednünk. Máskor annyian tolonganak azok közül, kiktől várni lehet valamit, Eötvösnek pedig még a neve is alig fordul meg azok ajakán, kik az ő munkájában kontárkodnak s széke mai birtokosának az ország színe előtt özönével adják a jó tanácsot. Azért szükséges, hogy ha már a politikusok Eötvöst nem ismerik is, legyen élénk az ő szellemének megbecsülése mi bennünk. Ez magában is haszon. Dr. Imre Sándor, az Erdélyrészi Tanítóegyesületek Szövetsége és a felekezeti tanítók. Szövetségünk első rendes közgyűlésének a tanítói fizetések rendezése ügyében hozott s a Család és Iskolá-ban, mint Szövetségünk hiv. lapjában közölt és a közoktatásügyi kormányhoz felterjesztett határozata, félreértések alapján itt-ott kevésbbé jóindulatú megbírálásban részesült. — Novák Ferenc t. kartársam az Ellenzék című napilapban intézett ellene támadást. Közelebbről pedig a „Maros-Torda vármegyei Általános Tanítóegyesület“ központi választmánya mondott ítéletet határozatunkról azzal az indokolással, hogy abban csupán az állami tanítók fizetésrendezését kéri a Szövetség, a felekezeti tanítók ügyéről pedig említést sem tesz. Végül a Székely Tanügy folyó évi 1-ső számában Makkai Samu koronkai pályatársam már a közgyűlésen jelen volt tagokat tiszteli meg, tőle épen nem várt jelzővel, akikről pedig tudvalevő, hogy a Szövetségekbe kitűzött nemes célok érdekében a legmesszebb menő szellemi és anyagi áldozatoktól sem riadnak vissza; É s hozzá még a Szövetségből való kilépéssel is fenyegetődzik. Nem lévén óhajtandó, hogy Szövetségünk céljait illetőleg kételyek támadjanak, kénytelenek vagyunk az igazság megvédelmezésére, — kerülve minden, hozzánk sohasem illő személyes vonatkozást, — határozataink lényegét s tett intézkedéseinket ismételni. Határozatunk lényeges pontjai a következők: 1. Törvényhozásilag mondassák ki, hogy minden tanító köztisztviselő, az állami tanító állami tisztviselő. 2. Minden tanító fizetése legyen egyenlő az érettségit tett állami tisztviselő fizetésével. 3. Minden tanító arra alkalmas gyermeke a tanító (nő) képző intézetekben ingyenes ellátást nyerjen. 3. Minden tanító nyugdíjazási éve szállíttassék le 35-re.