Család és Iskola, 1907 (33. évfolyam, 5-16. szám)

1907-03-01 / 5. szám

REV 98 REV 2010 XXX­ /­. évf­oly­am 5. szám­. CSALÁD és ISKOLA NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI SZAKKÖZLÖNY Az erdélyrészi tanítóegyesületek szövetségének hivatalos lapja. KIADJA A KOL­OZS M­­EGYEI TANÍTÓTESTÜJ­ET. FELELŐS SZERKESZTŐ : SÓL­YOM JÁNOS. SZERKESZTŐ BIZOTTSÁ­G (BELMUNKATÁRSAK) : Dr. CSERNÁTONI GYULA, ELEK GYULA, GERENCSÉR ISTVÁN (s. szerk.), Dr. IMRE SÁNDOR, KOZMA FERENCZ, Dr. MÁRKI SÁNDOR, PALLÓS ALBERT és TARCSAFALVI ALBERT. Vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter 1905. nov. 13-án 66.346t sz. alatt kelt rendeletében fölhívta a kir. tanfelügyelőségeket, hogy lapunkat az összes állami és közs. elemi, felső nép- és polgári iskolák és tanítóképző intézetek tanító-, illetőleg tanári testületeinek beszerzésre ajánlják. M­egjelenik — július és augusztus kivételével — hónaponként kétszer, legaláb egy iv terjedelemben. — Előfizetés­ ára egész évre <> korona, félévre 3­ korona. — Pályázati s egyéb hirdetések ára petit-soronként 10 fillér. — A kéziratokat nem adjuk vissza. E lap tartalmát illető közlemények, az előfizetési pénzek, hrdetések és felszó­lalások a szerkesztőhöz, illetőleg a lap kiadóhivatalába (Zsidótem­plom utcza 2. szám alá) küldendők. Kolozsvárt, 1907. március 1. Új idők, új alkotások. Az a két törvényjavaslat, melyet Apponyi Albert gróf, vallás- és közoktatásügyi miniszter múlt hó 22-én, a tanítói fizetések rendezéséről a törvényhozás elé ter­jesztett, nemzeti közmívelődésünkben új idők be­köszöntét jelzi. Ezek a javaslatok, míg egyfelől a nép­oktatási törvény megalkotása óta, tehát közel negyven év után a tanítói javadalmazás megállapításának kér­dését ezúttal ismét a törvényhozás elé viszik, addig másfelől a magyar nyelvnek a nem magyar tanítási nyelvű iskolákban való oktatása á átalában a hazafias szellem és érzés ápolása, fejlesztése és erősítése érde­kében nagy jelentőségű és eredményeiben messze kiható, eddig nélkülözött, szükséges intézkedéseket tartalmaznak. Az országgyűlés képviselőháza lelkes örömmel fogadta a javaslatokat. Nem csalódunk, ha ebből azt olvassuk ki, hogy a nemzet képviselete is régen várta az alkalmat, mikor emelheti föl a tanítói fizetéseket, mikor róhatja le a nemzet a tanítókkal szemben tar­tozását. S meg vagyunk győződve, hogy a javaslatok rövid időn törvényerőre is emelkednek, mert a törvény­­hozás ezt a kiadást, mel­lyel a néptanítók javadalma­zását szabályozza, azt a változott s mind nehezebbé váló életviszonyok következtében megjavítja, bizonnyal úgy fogja tekinteni, mint a műveltség emelésére szánt és fordított állami befektetést. Az állam­ élet háztartá­sában a tanítói fizetés az az egyetlen személyi kiadás, mely a maga valóságában befektetés. Ha a néptanító nyugodtan élhet hivatásának, munkájának hatása meg­érzik a­ nép sorsán, anyagi jólétén, szellemi és erkölcsi emelkedettségén. Ezekhez hozzá kell még tennünk, hogy a tanítói fizetések szabályozása ma legsürgősebb kérdéseink egyike. Ugyanis a tanítóság a megélhetés gondjai­val küzd. A két törvényjavaslat célja, hogy ezen az álla­poton változtasson s az eddig, úgy az állami, mint a községi és felekezeti tanítók javadalmazását jóformán csak toldozó eljárásokat, törvényben gyökerező intéz­kedések váltsák föl. A javaslatok egyike, a nem állami elemi nép­iskolák jogviszonyairól és a községi és felekezeti nép­tanítók járandóságairól, másika az állami elemi iskolai tanítók illetményeinek szabályozásáról és az állami népiskolák helyi felügyeletéről szól. Különösebben a fizetések szabályozására vonatkozó intézkedések már ismeretesek voltak előttünk. A tanítóság egyesületi gyűléseiben, tanácskozások folyamán elmondta azokra nézeteit, fölterjesztéseiben a közoktatásügyi kormány előtt kifejtette aggályait s tanügyi, valamint a napi­lapokban hangot adott óhajtásainak, vágyainak. Az Erdélyrészi Tanítóegyesületek Szövetsége is két ízben fejtette föl nézeteit a közoktatásügyi kormány előtt. S örömmel és hálásan vesszük tudomásul, hogy kéréseink egy része megvalósul a javaslatokban. A tanítóknak állami­, illetőleg köztisztviselőül való minő­sítése eddig élénken érzett hiány volt törvényeinkben ; az igazgató-tanítók javadalmazásának szabatosabb meg­határozása, a kiválóan érdemes állami tanítóknak és tanítónőknek igazgató-tanítókká és igazgató-tanítónőkké való előléptetése, a Kolozsvárott alkalmazott családos tanítók és tanítónők részére működési pótlékok enge­délyezése, a községi és felekezeti elemi népiskoláknál huzamos időn át elismerésre méltó érdemeket szerzett néptanítók­ részére az állampénztárból fizetés természe­tével bíró személyes pótlékok engedélyezése, mind annak bizonyságai, hogy közokt. kormányunk nem zárkózott el ezekre vonatkozó kéréseink mérlegelése elől. Ezzel szemben azonban sajnosan látjuk, hogy az ál­lami községi és felekezeti, továbbá a városi és vidéki tanítók fizetésének egyenlő mértékben való megállapítása ér­dekében hangoztatott érveink nem győzhették meg közoktatásügyi miniszterünket. Úgy lehet, hogy az ország pénzügyi viszonyai akadályozhatták meg nem­csak ennek megvalósítását, hanem annak a sérelemnek az orvoslását is, melynek lapunk múlt számában adott ismételten kifejezést egyik tanítótársunk, az állami tanítókra nézve a javaslatban egyedül azt a hiányt jelölvén meg, hogy az államosított községi és feleke­zeti tanítók új javadalmazásában a szolgálati éveket visszamenőleg csak 1893. okt. 1-ig számítja be, pedig ők nem okai annak, hogy kezdettől fogva nem működ­hettek állami népiskolánál. A községi és felekezeti tanítókra nézve is 1993. okt. 1. az a határkő, ameddig az eltöltött szolgálat nem ad igényt a korpótlékokra. Higgjük azonban, hogy e javaslatoknak a kép­viselőházban való tárgyalása rendjén megismerjük azokat az okokat, melyek ezt a korlátozást létrehozták s bi­zalommal telve, reménykedjünk abban, hogy úgy az országgyűlés, mint­ maga a közoktatásügyi kormány­ még a törvényerőre emelkedés előtt és azután végre­hajtásakor megtalálja a módját annak, hogy enyhítse, sőt épen megszüntesse azokat a sérelmeket, melyek ma még sokaknak fogva tartja lelkét. Mert, elmondván e megjegyzéseinket, végeredményül teljes elismeréssel kell megállapítanunk, hogy mindkét javaslat nagy haladást jelent a tanítói fizetések rendezésében, sőt a már említett igazgató-tanítói címmel járó s az érdemes községi és felekezeti tanítóknak engedélyezhető fizetés­esen számunkhoz jel ív melléklet van csatolva. K. s­z­a­e ö (# fEDAGÓGIAI . ... .

Next