Család és Iskola, 1909 (35. évfolyam, 8-19. szám)

1909-04-15 / 8. szám

lyezett, ha kenyérkereső pályához jut, csekélyebb havi részletekben visszatéríti. Nagyon helyes ráne­­velés ez arra az etikai törvényre, hogy dolgozni tudó egészséges ember semmit se fogadjon el a társa­dalomtól, amiért neki viszontszolgálatot nem kell tennie. A leány­egyesület a­lapszabályzatának 3. §-a meg­engedi, hogy a jótékony célok megvalósítására önálló in­tézményeket is létesíthet. E szakasz értelmében a leányok kézimunkáiból karácsonyi vásárokat rendezett, mely már 1903. fényes eredmén­nyel járt. 1904-ben megismételték ezt azzal a változtatással, hogy a kiállított s házilag elő­állított tárgyaknak magyar karaktert kellett feltüntetniük. Ez a magyar vásár 5442 , 49 fillért jövedelmezett a jótékonycélú egyesületnek, azt hiszem azonban, sok­kal nagyobb volt ennél az erkölcsi siker, a melyre a leányegyesület valóban büszke is , hogy a dil­­lettáns kezek bele tudták vinni a különböző hasz­nálati és dísztárgyakba a magyar karaktert. Ez az ered­mény pedig, ha figyelembe vesszük, hogy épen leányaink és asszonyaink között mily nagy a rajongás azután (a divat) a divatcikkek után, ami idegen és ami secessios és mily kevésre becsülik azt, ami a miénk s a min sa­játos ízlésünk, díszítő ornamentikánk megnyilatkozik, nem kicsinylendő. Művelődéstörténet szempontjából érdekes és min­denesetre n­agyon tanulságos lehetett az a mulatság, melyet a leányegyesület 1907 ben rendezett Szalon élet címén. Ebben a különböző népeknek, különböző korsza­kokban lefolyt társaséletét mutatták be a leányok. Ez a „mulatság" 14268 kor. 63 fillért jövedelmezett a jóté­kony célnak. Pedagógiai szempontból igen hasznos volt az 1907. évi gyermekjáték-kiállítás, mely által a leányegyesület n­em csupán 11840 kor. 12 fillér tiszti jövedelemhez ju­tott, hanem egyúttal megismertette a nagy közönséget kiváló gonddal készített, jóizlésű, ötletes és pedagógiai­lag helyes gyermekjátékszerekkel. Ez ma, midőn a já­tékszerek terén annyi a visszaélés és tudatlanság, szin­tén méltánylandó eredmény. A múlt 1908. évi karácsonyi vásár az egyesület­nek 25000 kor. jövedelmezett, ebből szegény tanuló leányok tandíjára 9—10.000 koronát fizetett ki az egye­sület. Mindössze ennyi az, amit a budapesti leányegye­sület működéséről a néhány adatom alapján mondhatok. Ismertetésem kapcsán szabad legyen azonban a nevelésügyi bizottság előtt felvetni azt az önkénytelenül felkínálkozó kérdést, ha vajjon nem kellene-e Kolozsvárt is a budapestihez hasonló leányegyesületet létesíteni. Gyámolításra szoruló szegény leányok Kolozsvárt is vannak bőven. Igaz, hogy Kolozsvárt ez idő szerint már szinte túl sok a jótékony egyesület, az is igaz, hogy ezekben az egyesületekben legtöbbnyire ugyanaz a közönség van anyagilag igénybe véve, de ha meggondoljuk, hogy Kolozsvár előkelőbb leányai iskolájuk befejezése után csakis családjuk jó szellemére vannak utalva, ellenben a társadalom valódi mozgató szellemével, az uralkodó szociális eszmékkel, a különböző törekvésekkel és irány­zatokkal szemben többnyire tájékozatlanok maradnak, ha tekintetbe vesszük, hogy ilyenek ők az idegenből ide­szakadt legtöbbször egészségtelen áramlatokkal szemben is, milyen pld. erkölcsi téren a szanimizmus; művészet terén az esztelen újításokra törekvő secessio; költészet terén az impressionalista Újak és Ifjak lehetetlenségei; a drámai irodalom terén a filozófiai mázba bújtatott be­teges elfajulások, szóval ha figyelembe vesszük a társa­dalom újabb forrongásait és törekvéseit, be kell látnunk, hogy leányainkat, — a jövendő kor asszonyait — nem lehet többé magukra és családjukra hagyni; be kell lát­nunk, hogy leányainkat,­­ a jövő kor cselekvő szerep­lőit irányítani kell, nehogy eltévedjenek a társadalom zűrzavaros tengerén. Most keserű tapasztalatok szólnak a mellett, hogy sokszor a rosszul alkalmazott jótékony­sággal is lehet ártani. Dr. Apáthy István tudós egyetemi tanárunk a tár­sadalom­tudományi egyesület alakuló gyűlésén mondott mély értelmű beszédében éles megfigyeléssel rámutatott arra a jelenségre, hogy Budapest úgy felfogásban, tudo­mányban, mint ízlésben, erkölcsben és érzésben kezdi elhagyni a speciális magyar jelleget. Kolozsvár van hi­vatva, hogy a hontalanná váló nemzeti Géniusznak meleg otthont adjon, miként már egyszer adott otthont a ha­zában idegenné lett nemzeti nyelvünknek. Azt hiszem, hogy a hazafias szellemben és nem­zeti irányban vezetett leányegyesület nagy szolgálatot lehetne annak, hogy a száműzött nemzeti Géniusz itt megtelepedjék és megerősödjék. Vagyok bátor ez okoknál fogva javaslatba hozni, tegye a nevelésügyi bizottság magáévá a leányegyesület ügyét. Tegye megbeszélés tárgyává, miként lehetne itt egy jótékony célú, de önművelődést is szolgáló egyesü­letbe összegyűjteni Kolozsvár jobbmódú leányait oly cél­ból, hogy őket tevékeny társadalmi életre előkészítsük. (Kolozsvár) Mihalik Lajos: Az akarat nevelése. ii. Az akaratban 4 tényező szerepel: a tárgy képe, a hiány­érzet, a kifelé vonzódás, a tulajdonképpeni akarati csíra és a mozdulat. Ezeknek együttes összehatása .­akarás“, a­mi látni való elejétől végig megindokolt és okilag összefüggő cselekvést jelent. Az akarás megin­dítója mindig egy hiányérzet, az érzés pedig mindig önérzet az-az önmagunknak érzése.1 Íme nyilvánvaló a kölcsönhatás az akarat és az érzelmi állapotok közt. A cselekedetek rendszerint a kedély és érzelmi állapo­tok visszatükrözői. Gyakorlatilag beigazolt dolog, hogy a­mit a legbelterjesebb elmélkedés sem volt képes létre­hozni, azt egy benső érzelmi hullám rögtön meg­teszi. A gondolat az akarás megindítására hatástalan, ha nem jelentkezik rögtön az érzés, t. i. az akarati ténynek az átérzése, a cselekedet nem fog megszületni. De honnan az érzelmi állapotok e rendkívüli hatalma? Pagot egy szép hasonlattal vezeti be ide vonatkozó gyönyörű fejtegetéseit. Ha az érzelem fonalát szálaira bontjuk, úgy találjuk, hogy az Beethoven egy szép ada­­gio-jához hasonló: minden változaton egy alapmotívum vonul végig s a változatok ezer meg ezer alakban majd kiemelik, majd pedig fedik azt s bármennyi ríj alak for­duljon elő, ezeknek a zenei képeknek mégis egységes lelkük van „Ép így az érzésben is megvan ez az alap­motívum, s ez az ösztön.“ „Ez ad az érzéseknek egy­séget, csak­­ benne támadhatnak benyomások, az öröm, a fájdalom gazdag változatai, viszont ezeknek csak az ösztön tud különleges árnyalatú szint kölcsönözni.” Az ösztönök tehát tulajdonképpen a mi élni vágyódásunk, a mi cselekvő képességünk, vagy amint Böhm K. mondja: „mindazon tevékenységek for­rásai, melyeket életünk folyamán kifejtünk.” Ebből magyarázható az érzelmeknek mindenhatósága s a ke­dély állapotok erősszakossága az akarattal, az értelem­mel és a gondolattal szemben. Hogy az érzelmek men­­nyire képesek meghamisítani az igazi benyomásokat­, azt mindenki tapasztalhatta magán (pl. a szeretet, a gyűlölet). Az édes­anya szeretete mennyire más képet sző magának gyermekéről vagy a szerelem képzelődé­s Böhm K. Tapasztalati lélektan 58, 70 o. 2 Az akarat név. 48 o. 3 E. V. II. k. 25. o.

Next