Család és Iskola, 1909 (35. évfolyam, 8-19. szám)
1909-04-15 / 8. szám
lyezett, ha kenyérkereső pályához jut, csekélyebb havi részletekben visszatéríti. Nagyon helyes ránevelés ez arra az etikai törvényre, hogy dolgozni tudó egészséges ember semmit se fogadjon el a társadalomtól, amiért neki viszontszolgálatot nem kell tennie. A leányegyesület alapszabályzatának 3. §-a megengedi, hogy a jótékony célok megvalósítására önálló intézményeket is létesíthet. E szakasz értelmében a leányok kézimunkáiból karácsonyi vásárokat rendezett, mely már 1903. fényes eredménnyel járt. 1904-ben megismételték ezt azzal a változtatással, hogy a kiállított s házilag előállított tárgyaknak magyar karaktert kellett feltüntetniük. Ez a magyar vásár 5442 , 49 fillért jövedelmezett a jótékonycélú egyesületnek, azt hiszem azonban, sokkal nagyobb volt ennél az erkölcsi siker, a melyre a leányegyesület valóban büszke is , hogy a dillettáns kezek bele tudták vinni a különböző használati és dísztárgyakba a magyar karaktert. Ez az eredmény pedig, ha figyelembe vesszük, hogy épen leányaink és asszonyaink között mily nagy a rajongás azután (a divat) a divatcikkek után, ami idegen és ami secessios és mily kevésre becsülik azt, ami a miénk s a min sajátos ízlésünk, díszítő ornamentikánk megnyilatkozik, nem kicsinylendő. Művelődéstörténet szempontjából érdekes és mindenesetre nagyon tanulságos lehetett az a mulatság, melyet a leányegyesület 1907 ben rendezett Szalon élet címén. Ebben a különböző népeknek, különböző korszakokban lefolyt társaséletét mutatták be a leányok. Ez a „mulatság" 14268 kor. 63 fillért jövedelmezett a jótékony célnak. Pedagógiai szempontból igen hasznos volt az 1907. évi gyermekjáték-kiállítás, mely által a leányegyesület nem csupán 11840 kor. 12 fillér tiszti jövedelemhez jutott, hanem egyúttal megismertette a nagy közönséget kiváló gonddal készített, jóizlésű, ötletes és pedagógiailag helyes gyermekjátékszerekkel. Ez ma, midőn a játékszerek terén annyi a visszaélés és tudatlanság, szintén méltánylandó eredmény. A múlt 1908. évi karácsonyi vásár az egyesületnek 25000 kor. jövedelmezett, ebből szegény tanuló leányok tandíjára 9—10.000 koronát fizetett ki az egyesület. Mindössze ennyi az, amit a budapesti leányegyesület működéséről a néhány adatom alapján mondhatok. Ismertetésem kapcsán szabad legyen azonban a nevelésügyi bizottság előtt felvetni azt az önkénytelenül felkínálkozó kérdést, ha vajjon nem kellene-e Kolozsvárt is a budapestihez hasonló leányegyesületet létesíteni. Gyámolításra szoruló szegény leányok Kolozsvárt is vannak bőven. Igaz, hogy Kolozsvárt ez idő szerint már szinte túl sok a jótékony egyesület, az is igaz, hogy ezekben az egyesületekben legtöbbnyire ugyanaz a közönség van anyagilag igénybe véve, de ha meggondoljuk, hogy Kolozsvár előkelőbb leányai iskolájuk befejezése után csakis családjuk jó szellemére vannak utalva, ellenben a társadalom valódi mozgató szellemével, az uralkodó szociális eszmékkel, a különböző törekvésekkel és irányzatokkal szemben többnyire tájékozatlanok maradnak, ha tekintetbe vesszük, hogy ilyenek ők az idegenből ideszakadt legtöbbször egészségtelen áramlatokkal szemben is, milyen pld. erkölcsi téren a szanimizmus; művészet terén az esztelen újításokra törekvő secessio; költészet terén az impressionalista Újak és Ifjak lehetetlenségei; a drámai irodalom terén a filozófiai mázba bújtatott beteges elfajulások, szóval ha figyelembe vesszük a társadalom újabb forrongásait és törekvéseit, be kell látnunk, hogy leányainkat, — a jövendő kor asszonyait — nem lehet többé magukra és családjukra hagyni; be kell látnunk, hogy leányainkat, a jövő kor cselekvő szereplőit irányítani kell, nehogy eltévedjenek a társadalom zűrzavaros tengerén. Most keserű tapasztalatok szólnak a mellett, hogy sokszor a rosszul alkalmazott jótékonysággal is lehet ártani. Dr. Apáthy István tudós egyetemi tanárunk a társadalomtudományi egyesület alakuló gyűlésén mondott mély értelmű beszédében éles megfigyeléssel rámutatott arra a jelenségre, hogy Budapest úgy felfogásban, tudományban, mint ízlésben, erkölcsben és érzésben kezdi elhagyni a speciális magyar jelleget. Kolozsvár van hivatva, hogy a hontalanná váló nemzeti Géniusznak meleg otthont adjon, miként már egyszer adott otthont a hazában idegenné lett nemzeti nyelvünknek. Azt hiszem, hogy a hazafias szellemben és nemzeti irányban vezetett leányegyesület nagy szolgálatot lehetne annak, hogy a száműzött nemzeti Géniusz itt megtelepedjék és megerősödjék. Vagyok bátor ez okoknál fogva javaslatba hozni, tegye a nevelésügyi bizottság magáévá a leányegyesület ügyét. Tegye megbeszélés tárgyává, miként lehetne itt egy jótékony célú, de önművelődést is szolgáló egyesületbe összegyűjteni Kolozsvár jobbmódú leányait oly célból, hogy őket tevékeny társadalmi életre előkészítsük. (Kolozsvár) Mihalik Lajos: Az akarat nevelése. ii. Az akaratban 4 tényező szerepel: a tárgy képe, a hiányérzet, a kifelé vonzódás, a tulajdonképpeni akarati csíra és a mozdulat. Ezeknek együttes összehatása .akarás“, ami látni való elejétől végig megindokolt és okilag összefüggő cselekvést jelent. Az akarás megindítója mindig egy hiányérzet, az érzés pedig mindig önérzet az-az önmagunknak érzése.1 Íme nyilvánvaló a kölcsönhatás az akarat és az érzelmi állapotok közt. A cselekedetek rendszerint a kedély és érzelmi állapotok visszatükrözői. Gyakorlatilag beigazolt dolog, hogy amit a legbelterjesebb elmélkedés sem volt képes létrehozni, azt egy benső érzelmi hullám rögtön megteszi. A gondolat az akarás megindítására hatástalan, ha nem jelentkezik rögtön az érzés, t. i. az akarati ténynek az átérzése, a cselekedet nem fog megszületni. De honnan az érzelmi állapotok e rendkívüli hatalma? Pagot egy szép hasonlattal vezeti be ide vonatkozó gyönyörű fejtegetéseit. Ha az érzelem fonalát szálaira bontjuk, úgy találjuk, hogy az Beethoven egy szép adagio-jához hasonló: minden változaton egy alapmotívum vonul végig s a változatok ezer meg ezer alakban majd kiemelik, majd pedig fedik azt s bármennyi ríj alak forduljon elő, ezeknek a zenei képeknek mégis egységes lelkük van „Ép így az érzésben is megvan ez az alapmotívum, s ez az ösztön.“ „Ez ad az érzéseknek egységet, csak benne támadhatnak benyomások, az öröm, a fájdalom gazdag változatai, viszont ezeknek csak az ösztön tud különleges árnyalatú szint kölcsönözni.” Az ösztönök tehát tulajdonképpen a mi élni vágyódásunk, a mi cselekvő képességünk, vagy amint Böhm K. mondja: „mindazon tevékenységek forrásai, melyeket életünk folyamán kifejtünk.” Ebből magyarázható az érzelmeknek mindenhatósága s a kedély állapotok erősszakossága az akarattal, az értelemmel és a gondolattal szemben. Hogy az érzelmek mennyire képesek meghamisítani az igazi benyomásokat, azt mindenki tapasztalhatta magán (pl. a szeretet, a gyűlölet). Az édesanya szeretete mennyire más képet sző magának gyermekéről vagy a szerelem képzelődés Böhm K. Tapasztalati lélektan 58, 70 o. 2 Az akarat név. 48 o. 3 E. V. II. k. 25. o.