Család és Iskola, 1912 (38. évfolyam, 1. szám)
1912-01-01 / 1. szám
XXXVIII. évfolyam. RÉV 2010 CSALÁD És ISKOLA RÉV NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI SZAKKÖZLÖNY AZ ERDÉLYRÉSZI TANÍTÓEGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJa kiadja ^ FELELŐS SZERKESZTŐ A KOLOZS MEGYEI TANÍTÓI ESTÜLET. T SÓLYOM JÁNOS. SZERKESZTŐ BIZOTTSÁ (BELMUNKATÁRSAK) : ELEK GYULA, DR. GERENCSÉR ISTVÁN (s. szerk.), HANTOS GYULA, Dr. IMRE SÁNDOR KOZMA FERENCZ, Dr. MÁRKI SÁNDOR, PALLÓS ALBERT, RÉPAY DÁNIEL és TARCSAFALVI ALBERT. Megjelenik — július és augusztus kivételével — hónaponként kétszer, legalább , egy iv terjedelemben. — Előfizetési ára egész évre 6 korona, félévre 3 korona. — Pályázati s egyéb hirdetések ára petit-soronként 10 fillér. — A kéziratokat nem adjuk vissza. Kolozsvár, 1013. jan 2. januárius 1 Í. E lap tartalmát illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetések és felszólalások a szerkesztőhöz, illetőleg a lap kiadóhivatalába (Zsidótemplom utca 2. szám alá) küldendők. 1. szám. A tanító munkájának értékelése. Általánosan alkalmazható formulát, mely a munka társadalmi értékmérője lehetne, igen nehéz találni. Már könnyebb volna fölsorolni a szempontokat, melyek szerint a mai társadalom, nevezetesen itt Magyarországon, az emberi munkát értékeli. A munkaértékelés mindig az illető társadalom berendezésétől és műveltségi fokától függ. Megnyilvánul részint az adott viszonyok között a munkával kereshető anyagi javakban, részint a munka elvégzőjének jutó társadalmi helyzetben, tiszteletben és közbecsülésben. A munkának e kétféle jutalma nem áll egymással egyenes arányban, sőt viszonyuk nem is egyszerű. Helyes az volna, ha úgy a munkával elérhető keresmény, mint az érette járó közbecsülés a társadalomnak teljesített szolgálattal volna egyenes arányban. Erkölcsi grkét némileg megnyugtatná az is, ha legalább a közlés járna ki minden munkáért ebben az aranyba. Nnos, még ettől is nagyon távol vagyunk. Mert aki munkájával keveset keres és ezért szűkös anyagi viszonyok között él, azt nagyon is hajlandó lenézni az, aki, ha sokkal kevésbbé közhasznú munkával is, többet keres. És a társadalom nem utasítja rendre, nem ad legalább erkölcsi elégtételt a hasznosabb, de kisebb jövedelmű munka végezőjének a nagyobb jövedelemmel szemben. A kopott ruhájút még a rongyos is lenézi. Hát még az, aki a divatos és drága szabótól varrott ruhát nemcsak viseli, hanem ki is fizette! A társadalom igazságérzetét az ezer koronás jövedelmek nem tudják fölébreszteni. Azt elhiszem, hogy több tiszteletben részesül a tudós vagy az államférfiú, aki 20.000 koronányi évi jövedelemmel foglal helyet a társadalomban, mint a hasonló jövedelmű börzeágens. De kényszerüljön csak valami okból az a tudós oly szűkösen élni, mint ahogyan kényszerűl, fájdalom, a magyar néptanító: a hálát, melyre iránta az emberiség kötelezve lehet, a társadalomtól bizony nem fogja érezni. Hogy pedig valaki Magyarországon néptanítói fizetéssel államférfiú akarjon lenni, az, úgy-ebár, szinte képtelenség. A szellemi munkás többre tartja magát a kézművesnél vagy a tisztán testi munka végezésével. Oka ennek az az ösztönszerű érzet, hogy szellemi munkára kevesebb ember hivatott, mint testi munkára. Persze nagyon sok ember csak bitorolja a szellemi munkás címét, és viszont sok kézműves több szellemi munkát fejt ki mesterségének gyakorlatában, mint számtalan hivatalnok. A gyáraknak mind tökéletesebb gépei a gyári munkás teendőjét mindinkább pusztán testi foglalatossággá teszik, amelyhez ügyelet sem kell több, talán kevesebb, mint a favágáshoz, az utcasepréshez vagy a zsákhordáshoz. De a legtöbb jól szervezett hivatalban is adott minták szerint gépiesen dolgozik az alkalmazottak túlnyomó része. Az ilyen szellemi munkásnak semmi oka reá, hogy magát a testi munkás fölé helyezze. Ezt voltaképen a társadalom sem teszi meg, sőt súlyosbítja helyzetüket azzal, hogy tőlük költségesebb külső életformákat követel s velük a fehér inggallért korgó gyomor árán vásároltatja. Miért ? Mert őket „uraknak“ minősíti s ezáltal megteremti a szellemi proletáriusoknak sok olyan nyomorúságát, amiket a munkásosztály nem ismer. Az állam is, a társadalom is talán a tanítóval szemben a legigazságtalanabb. Senkinek a munkája sem oly hasznos, mint a jó tanítóé, s az emberi továbbfejlődés szempontjából senkié sem oly nélkülözhetetlen. Persze a „hasznos“ és „nélkülözhetetlen“ is relativus fogalmak. Az a földművelő, aki hat éves gyermekével libát őriztet, ~‘a célbaőrzést ára iúlásnál sokkal has.me.ia! brrr.K tavija,’ hisz ő maga is fölnőtt és megél irástudatlanúl. Ő nem tudja, hogy az emberi élet céltalan a fejlődés szolgálata nélkül. Nem tudja, hogy ő vak eszköz annak az önző politikának, azoknak a nagy uraknak kezében, amelynek s akiknek hatalma a nép tudatlanságán alapszik. Ameddig a legfölsőbb intéző körök sokkal szükségesebbnek tartják páncélos tengeri szörnyekre, a holnap hadi tudománya szerint talán már haszontalan érctömegekre kiadni azt a háromszáz milliót, amiből azonnal föl lehetne állítani és fönn is lehetne tartani a még hiányzó 10.000 magyar népiskolát, addig mindig hiányozni fog a tanító munkájának értékeléséhez az erkölcsi és anyagi alap. Tulajdonképen ebből következik a tanítói munka megbecsülésének két másik akadálya is. Az egyik az, hogy Magyarországon ezrével vannak az olyan — persze felekezeti —■ tanítók, akiknek műveltsége alig emelkedik az írni-olvasni tudáson túl és talán százával az olyanok, akik még írni-olvasni sem tudnak. Ezen csak a tanítóképzésnek teljes és szigorú államosítása segíthetne. A másik akadály az a körülmény, ami elsősorban szabja meg mindennek az árát, t. i. a kereslet és a kínálat viszonya. Sokkal több a képesített állami tanító, mint az állami iskola. Arra nézve, akit az éhenhalás fenyeget, a tanítói fizetés is megváltás. És hányan járják, és hányadmagukkal, éveken át a pályázatok kálváriáját — hiába! Ezen meg csak az állami iskolák számának igen nagy és igen gyors szaporítása segíthetne. Ha nem egy állásra tíz, hanem tíz állásra egy tanító pályáznék, úgy annak az egy tanítónak százszor akkora értéke volna a miniszter úr szemében is, mint azoknak, akik ma, állásért könyörögve, a miniszteri előszobákat zsúfolásig töltik és holnap, kinevezésük után, a fizetés csekélysége miatt sztrájkkal fenyegetődznek. Anyagi 7c 0088 PEDAGÓGIAI * CLyrii, és E számhoz féliv melléklet van csatolva. \