Család és Iskola, 1913 (39. évfolyam, 1-20. szám)
1913-09-01 / 13. szám
XXXIX. évfolyam. 13. szám. Kolozsvár, 1913. szeptember 1. CSALÁD ÉS ISKOLA NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI SZAKKÖZLÖNY A KOLOZSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLETNEK ÉS AZ ERDÉLYRÉSZI TANÍTÓEGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA KIADJA A KOLOZSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET Megjelenik (július és augusztus kivételével) havonkint kétszer, 1-én és 15-én. Előfizetési ára: egész évre 6 kor., félévre 3 kor. Hirdetések kedvező árban. Szerkesztőség: Kolozsvár, II. Magyar-utca 2, földszint 4. A lap tartalmát illető közlemények ide küldendők. A kéziratokat nem adjuk vissza. — Az előfizetési pénzek és a felszólamlások, valamint a hirdetések a kiadóhivatalba, Juhász József lappénztáros kezéhez, Kolozsvár, Dávid Ferenc utca 11. szám alá küldendők. SZERKESZTIK: *© ELEK GYULA ÉS MOLNÁR OSZKÁR ben érdeklő problémák és intézmények tárgyalását sem. Gyakorlati rovatunk pedig főleg azon tanítástárgyak köréből fog tanítási tervezeteket hozni, amelyeket legjobban ért napjaink újító szelleme. Egyszóval a „ Család és Iskola “ a modern, intelligens tanító pedagógiai szükségleteit akarja és fogja szolgálni. Kérjük a kedves Kortársak szíves támogatását! A szerkesztők. Tartalom. Kérelem. — Kozma Ferenc: Az új iskolai év küszöbén. — Értekezések. Molnár Oszkár: Bevezetés a gyermektanulmányba. (1) — Kisebb közlemények. Hantos Gyula: A pálya kezdetén. — Pedagógiai újdonságok. — Egyesületi és szövetségi élet. Kelemen Kálmán: A mocsvidéki köz gyűlése. Az Eötvös-alap közgyűlése. Eötvös br. emlékezete. A Szövetség közgyűlése. Az erdélyi r kath. tanítóegyesületek közgyűlése. — Irodalom: Rónai Antal: A magyar nyelv gyakorló könyve. Ism. Adi József. Werner Jenő: Tanítók és tanítónők zsebnaptára. — Hírek. Kérelem. Az új iskolai év elején tisztelettel kérjük kedves Kartársainkat, fogadják a „Család és Iskolá“-t az eddigi szívességgel, pártolják, olvassák és ajánlják barátaik és ismerőseik körében. Most folynak be a beiratási díjak. Ez az az összeg, mely az iskoláknak lapok járatására, könyvek vásárlására rendelkezésre áll. Kérünk Benneteket, kedves Kartársak, a járandó lapok közé vegyétek fel a „Család és Iskolá“-t is! Lapunkat ez alkalommal — azt hiszük — nem szükséges hosszasabban ismertetni. Elánckilenc éves múltja mindennél meggyőzőbben beszél, hosszú idő alatt olvasói mindenkor szerették. Iránya a legilletékesebb pedagógiai körökben becsülést vívott ki magának. Tartalma mindig előkelő volt, hangja nyugodt, írói, kik között a kisdedóvótól az egyetemig közoktatásunk minden fokozata képviselve van — mindenkor ismert és kipróbált munkásai voltak a neveléstudomány elméletének és gyakorlatának. Mi, akik e lap szerkesztését a jelen évtől kezdve átvettük, tettük ezt azzal az erős elhatározással, hogy a múltban követett szellemben fogjuk a „Család és Iskolá”-t tovább fejleszteni. Ami újítást a rovatok beosztásában, a külső kiállításban meghonosítottunk, az — úgy látszik — a lap javára vált. Ezen az úton fogunk tehát maradni ezután is. Gazdag, változatos és emellett eredeti tartalomra fogunk törekedni. Az elmélet köréből a gyermektanulmány, a kísérleti pedagógia, a szociális pedagógiai törekvések és alkotások, a tanítás módszerében felmerült újabb kezdeményezések azok a fontosabb kérdések, amelyekkel közelebbről foglalkozni fogunk. Ezek mellett, természetesen, nem fogjuk elhanyagolni a magyar tanítóságot különösen az új iskolai év küszöbén. Örökké ugyanaz és mégis mindig új. Mint egy bájos vidék, amelyben annyiszor gyönyörködtünk s amelynek szépségei minden újabb szemlélésnél újult világításban jelentkeznek. Mint egy hegyi csermely, amelynek üdítő cseppjeit annyiszor élveztük s amelyhez akárhányszor közeledünk, mindig kifogyhatatlan a maga friss csevegésével hozzánk. Mint egy elfeledett bölcsődal, amely egy lágy szellő sugalmával ismételten emlékezetünkbe lép , s újra érezteti egykori ringató hatását. Az iskola, a maga változott külalakzatától eltekintve, egy ősfogalom, amelyet évszázadok adtak át egymásnak örökség gyanánt. Egy tiszta drágakő, amely a sok hányattatás és súrlódás alatt fényében csak növekedett s a maga külön, szeptemberi évfordulóján mindig újult ragyogásban jelenik meg előttünk. Egy régi jó barát, aki körútjában mihozzánk érkezvén, örömteljes meleg üdvözletet vált ki belőlünk. Gyermekéveink tarka emlékei újulnak föl találkozásunkban s a minket körülálló zsenge ifjak áhítattal csüngenek színes, vetített képeinken. Szeptember közeledtével országonként százezrekre és földrészenként milliókra megy azon gyermekcsapatok száma, akiknek egész lelki világában egyetlen gondolat jut uralomra, azzal alszanak el és azzal ébrednek: hogyan lesz majd az ők új világában, az iskolában ?, az aranyszabadság béklyói nehezek, súlyosak lesznek-e? a tudás fájának gyümölcse édes avagy keserű-e ? a hatalom szigora elviselhető-e? ,erőik a mérkőzés versenyében hoznak-e majd sikert? s ha ellenség mutatkozik, lesz-e bajtárs, akire támaszkodni lehet? éhség, szomjúság fog-e