Orosz Ernő: Heves- és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai (Eger, 1906)
IV legbiztosabban megállapító czímerlevélre vagy adománylevélre nem mindig történt hivatkozás, hanem néha csupán a jogszerző gyakorlat képezte azok alapját. Ezt a több évig tartó fárasztó kutatást azonban csak félmunkának kellett tekintenem s ha kitűzött czélomnak teljesen meg akartam felelni, szükségessé vált az is, hogy az így összegyűjtött nyersanyagot rendszerbe foglaljam, gyakorlati irányban feldolgozzam, közrebocsássam, ezáltal a szaktudományoknak, az érdekelt családoknak némileg szolgálatjára legyek, a vármegyei levéltárban való minden ilyen irányú kutatást pedig a jövőben ne csak önmagamra, hanem egyáltalán mindenkire nézve merőben fölöslegessé tegyem. Heves és a volt Külső-Szolnok egyesített vármegyék levéltára rendszeresen a XVII. század közepétől kezdődik. Irataink vannak ugyan — bár csekély számban — a század első feléről is, legrégibb jegyzőkönyvünk azonban az 1653. évből való. A vármegyei levéltár nyújtotta anyagból alig kerülhette ki figyelmemet valami, mert nem indultam mutatók vagy egyéb segédkönyvek nyomán, hanem az összes iratokat egyenként átnéztem, az összes jegyzőkönyveket átlapoztam. A családok eredetét, nemességét illetőleg súlyt helyeztem a czímeres nemeslevelek vagy adománylevelek pontos keretére, kihirdetésük helyére, azok hollétére, a megnemesített vagy adományt nyert egyének teljes felsorolására. Kiindulópontul rendesen a czímerlevelet vagy adománylevelet vettem, bár tudnom kellett, hogy sok család becsvágyát, talán jogosan, nem elégíti ki — az armalis. Nekem azonban ehhez kellett alkalmazkodnom, mert a vármegye hatósága is legtöbbnyire ezt vette alapul. A különböző korbeli kihirdetésekre, igazolásokra vonatkozó iratokon, jegyzőkönyvi bejegyzéseken kivűl felhasználtam még a birtokos nemesség 1699. évi összeírását (1699. évi 390—405. tkl.) s a czímeres nemesség megvizsgálására 1724. évben kiküldött bizottság jegyzőkönyveit. Ez utóbbi, melynek eredetije a m. kir. országos levéltárban, fogalmazványa vármegyénk levéltárában van, azért bír különös fontossággal, mert a XVII. század első felében, vagy még előbb, hirdetett több oly nemeslevéllel ismertet meg bennünket, melyekről egyébként nem szerezhettünk volna tudomást. A leszármazásra nem kevesebb gondot fordítottam. Ahol csak lehetett, feltüntettem a fokozatos kapcsolatot a nemességszerzőkkel, a származási dátumokat, a lakóhelyet és pedig az egyik megyéből a másikba történt átköltözés esetén úgy az előbbit, mint az utóbbit. A családfák összeállításában nem elégedtem meg a szorosan vett nemesi iratokkal és jegyzőkönyvekkel, hanem felkutattam a polgári pereket s ezekből is minden hitelt érdemlő genealógiai adatot feldolgoztam. Minthogy nagyon kellett törekednem a kifejezések rövidségére, azért tisztelettel kérem az olvasót, ne ütközzék meg rajta, ha pl. e hosszú mondat helyett: Jánosnak fia volt József, ezen Józsefnek fia volt István, ezen Istvánnak fiai pedig voltak Péter és Pál, egyszerűen csak ezt írom : János fia József fia István fiai Péter és Pál. A czímerek leírásában is kerültem minden szószaporítást, fölösleges körülírást, így nem tartottam szükségesnek külön megemlíteni , ha a pajzs egyenesen álló , ha a czímeralak heraldikai értelemben jobbra fordult és természetes színében (oroszlán, griff,arany, egyszarvú=ezüst, galamb=fehér, holló, sas=fekete stb.) vagy sablonos helyzetében ábrázoltatik, ha a sisak rostélya nyílt. Sorrend szerint először a pajzs színét, a benne levő alakot, azután a sisakdíszt, végre a sisaktakarókat (foszlányokat) irom le és pedig előbb a jobboldali, azután a baloldali két szint. Előszó