Orosz Ernő: Heves- és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai (Eger, 1906)
Trsztyánszky lásd Tersztyánszky. Tunkl lásd Homályosy, Turcsányi. I. Lipót király 1659. évi aug. 20-án nemesitette meg T. Illést, nejét Kriszton Zsófiát, fiait Jánost, Andrást, Mártont, Mátyást, testvéreit Jánost, Györgyöt, Illést s a következő czímert adta nekik : Kék pajzsban fiókáit vérével tápláló pelikán ; sisakdisz: növekvő ezüst egyszarvú; takarók: arany-kék, ezüst-vörös. A Gömörmegye 1663. évi egyik közgyűlésén kihirdetett armalis másolatát levéltárunkban találjuk. (1659. év 9. sz.) 1699. évben János árokszállási és leleszi birtokos. Az 1724. évi nemesi vizsgálatok idején György fiai Márton és Mihály, Illés fia Mátyás, Tóbiás fia György szentdomonkosi lakosok. Márton 1727-ben már Árokszálláson tünt fel és Mátyás, János fiaival együtt bizonyságlevelet nyert. (1727. év 139. sz.) Nem tudjuk, ezen családhoz sorozzák-e azon Györgyöt és Mihályt, kik 1794. táján Csányon, majd Törökszentmiklóson laktak. (1794. év 676. sz. 1018. jkl.) Túróczy lásd Bernáth, Túróczy. A nemeslevelet I. Lipót 1659. évi nov. 30-án adta Túróczy György, ennek rokona Botka másk. Szíjgyártó János részére és 1660. évben Hontmegye hirdette ki. Az említett Györgytől származott Mátyás, ennek fiai voltak János és András, ez utóbbié pedig a Pestmegye bizonyságlevele alapján 1783-ban kihirdetett András hevesi lakos és Imre zsidói lakos. A család egy része Szarvason lakott. Czímerlevele Pestmegye levéltárában található. (1783. év 221. 6. sz. 198. jkl.) Tussay (tussai). A XVIII. század közepén Ráday jusson Nagyrédén birtokos. Tuz lásd Csúsz. Tzucz lásd Csúsz. u . Udvardy másk. Cserna. A czímeres nemeslevelet II. Ferdinándtól 1625. évi márcz. 10-én Cserna István, neje Anna, gyermekei Mihály és Katalin, továbbá testvére György s ennek neje Zsófia nyerték és Komárommegye hirdette ki. Az utólag felvett Udvardy családnévből arra következtetünk, hogy eredetileg a komárommegyei Udvardon lakott a család. A nemességszerző Istvánnak Mátyás nevü fiától való egyike unokája, István, Fejérmegyétől 1727. évben bizonyságlevelet kapott. Ettől származott Mihály, ettől János zámolyi lakos, ettől is János, előbb Eszterházy János gróf mérnöke Oszlopon, majd egri lakos, a ki Fejérmegye bizonyságlevelével 1829-ben igazolta nemesi voltát. A család eredetileg református volt, ma a hevesi ág katholikus. Armalisa Pestmegye levéltárában található s e szerint a czímer : Kék pajzsban zöld alapon oroszlán karddal; sisakdisz: növekvőn a pajzsalak; takarók: vörös-kék mindkét részen. (1829. év 717. sz. 1084. jkl. Kőszeghi Nem. cs. Pestm. 67, 411.) Udvarhelyi. Eme székely eredetű családból Beregmegyének — Szabolcs-, Szatmármegyék és Udvarhelyszék testimonialisait is magában foglaló — bizonyságlevele alapján 1826-ban kihirdettettek István gyürei lakosnak fia Miklós tiszaabádi tanitó s ennek fiai Miklós, István és Sándor. (1826. év 859. sz. 896. jkl. 1827. év 161. sz. 223. jkl.) Ugronovics (ledeneczi). Trencsénmegyei ősi fészkéből Kristóf 1745. év körül telepedett meg megyénkben. Nőül vette Tarródy Apolloniát s általa birtokos lett Hevesen, Pélyen, Átányban, Kürün, Fegyverneken s ezenfelül 1748-ban bérbe vette a Sembery-féle birtokrészt Nagyrédén. Meghalt 1762—64. közt. Gyermekei: Erzsébet (Szabó Györgyné), Anna (Lessenyei Imréné), Borbála (Dévay Pálné) és az utód nélkül