Orosz Ernő: Heves- és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai (Eger, 1906)
Miklós, a ki nőül vévén Thassy Annát általa monostori birtokossá lett. Fia volt Miklós, ennek neje pedig boldogházi Kiss Erzsébet. Ezek fia Imre. (1725. év 178. sz. 1750. év 23. sz. 1765. év pp. 802. sz. 1782. év pp. 2246, 2257. sz. 1822. év pp. 35. sz. 1823. év pp. 14. sz.) Ur. 1793. évi tanúvallomások szerint az abaújmegyei Csécsről származott át Rózsaszentmártonba. A nemességszerző — állítólag — Gergely volt ; ettől származott Mihály, ettől is Mihály, ettől pedig származtak Mihály és Máté besenyőteleleki lakosok. Ezen Mihály gyermekei közül Ferenczet — aki egy helyütt agilis-nak van írva — és Rozáliát ismerjük. (1793. év 705. sz. 790. jkl. 1784. év pp. 2353. sz. 1776. év pp. 2050. sz.) Kihirdetve nem volt. Ilynevü család 1696. évi armalisa a jászói konvent levéltárában 4. sz. alatt található. Usz (uszfalvi), Sárosmegye ősrégi ma is virágzó családja a Tekule nemzetségből. Eredeti armalisa, melyet a hassághi Farkas, delnei Kakas, Komlósy, Mocsolay családokkal együtt Zsigmond királytól 1418-ban nyert, a jászói konvent levéltárában található. 1699-ben Gábor szenterzsébeti, a XVIII. század közepén a család több tagja leleszi és szentdomonkosi birtokos. (1750. év 72. 73. sz. 1778. év pp. 2118. 0. sz. Turul 1896. év 92. 1.) Utassy. III. Ferdinándtól 1646. évi nov. 9-én II. András, neje Vincze Anna, fia Lőrincz, testvérei István és Demeter nemeslevelet kaptak a következő czímerrel . Kékben zöld mezőn 3 fehér liliomot tartó kettős farkú oroszlán ; sisakdisz : vörös ruhás kar karddal; takarók: arany-kék. Kihirdettetett 1648. évben, másolata a levéltárban. (1646. év 2. sz.) Szenterzsébeten nagyon el volt terjedve a család, 1699-ben György, Balázs, János, az 1724. évi investigatio idején Mátyás, továbbá a nemességszerző István fia György fia Mihály voltak ott birtokosok. A társszerző Demeter fia János Jászapátira költözött. Ennek fiai voltak Imre és Demeter, Imrének és Sembery Annának fiai voltak az 1793. évben bizonyságlevelet nyert 1. András (sz. 1712.), illetőleg ennek fia András, 2. István (sz. 1723.), illetőleg ennek fia István, 3. János (sz. 1726.) és 4. György (sz. 1734.). Utóbb nevezett Demetertől származtak István és Gáspár szentesi lakosok, ez utóbbitól és Vincze Ágnestől az 1834. évben bizonyságlevelet nyert Márton szentesi (sz. 1802.) és János pótharaszti lakosok, ez utóbbitól és Zöldi Zsuzsitól János (sz. 1823.) és Ferencz (sz. 1831.), (1793. év 91. sz. 83, 97. jkl. 1834. év 375. sz. 789. jkl. 1833. év 1089. sz. 2208. jkl.) Egy másik Jánosról is van tudomásunk, kinek András, Imre, Gáspár és Lőrincz nevű fiai voltak. Ezen András és Balla Erzsébet fia volt az Egyekre költözött s nemességéről 1801. évben bizonyságlevelet nyert András (sz. 1767.), ezén pedig Budi Katalintól András (sz. 1796.), Mihály és Júlia. Az itt emlitett Lőrincznek fia volt a szintén Egyekre távozott András, ezé pedig az 1829. évben bizonyságlevelet nyert Balázs. (1801. év 292. sz. 296. jkl. 1829. év 1174. sz. 520, 1791. jkl.) V. Vachot (vachotfalvi). Zólyommegye bizonyságlevele alapján Sándor zólyomi lakos fia Imre, Esterházy Miklós herczeg bujáki uradalmának ügyésze, 1815. évben kihirdetteti nemességét. (1815. év 573. jkl.) Váczy. A nemeslevelet II. Ferdinándtól 1636. évi febr. 1-én V. Mátyás, neje Gyöngyösi Ilona, fiai György és István, unokatestvére Péter, ennek neje Jászberényi Piroska kapták s Füleken tartott közgyűlésében vármegyénk hirdette ki. Ács, Fokorú, Százberek pusztákban volt valami birtokrésze. Mátyás Százberek