Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei - Népszokások
131 BARANYA NÉPEI, atyánk isteni sugallásból előre már álmába ölele. Ugyan ennek példájára mi köztünk is vagyon egy páratlan ifjú, a ki is Isten sugallásából értette, hogy ezen hajlékban nőtt és nevelkedett egy szép virágszál, akit is segitő társul el akarna jegyezni, hogyha Istentől és kentektől engedelmet nyerhetnek. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Ezután kezeinek megmosására vizet kér, ilyetén kép : — Midőn az Úr Isten egyszülött Fia az utolsó vacsorát elvégezvén, tanítványainak lábait megmosván, és ennek példájára nekünk is egy kevés vízre volna szükségünk, hogy ha azon virágszál nem tiltaná fáradtságát, amely után mi is ide fáradtunk. A behozott vízben a násznagy megmossa kezeit, megtörli s „bekéri“ az eddig künnlevő „virágszálat“, mondván : - Miként ama szent pátriárkák nagy sóhajtozva várták a Messiás eljövetelét, ugyan ennek példájára mi is óhajtva várjuk azon virágszámak bejövetelét, hogy ha sohá nem halasztanák. Miután a leány bejött, folytatja: - Miként a fölséges Úr Isten rendelte a csillagot a három szt. király vezetésére, hogy vezérelné őket Betlehembe a Krisztus születésére, ugyan én is e mai napon rendelkezem ezen két virágszálnak összejegyzésén, hogy az Isten tegye szerencséssé az ő összepárosodásukat és ezen egy pár virágszál fognak egymásnak tetszeni, akit is már bemutattunk az emberséges embereknek. Most a násznagy egy koszorúval szegett tányért vesz kezébe, rajta a két jegygyűrűvel s az egymás mellett ülő márkapár elé állva, a következő dikcziót mondja: — Midőn egykor Rafael arkangyal vezérlé az ifjú Tóbiást Modina városába Rackhelhez s ennek leányát feleségül akarván venni, és ezt midőn megismerné, hogy az Istentől neki házasságul rendeltetett, akkor fogván az ő kezüket, mondván : „A mindenek Istene nevében mondom, hogy az Isten hajtsa a ti sziveteket egymáshoz és bőséggel öntse reátok az ő szent áldását.“ Én is csak ezeknek példájára mondom: az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében az Úr Isten hajtsa a ti sziveteket egymáshoz és bőséggel öntse reátok az ő szent áldását, hogy szolgálhassatok először a fölséges Sír Istennek, azután atyátoknak, anyátoknak és több emberséges embereknek; halálotok után pedig juthassatok föl menynyekbe, hogy ama egybegyült helyen Józsafát völgyébe egymásnak örömalleluját mondhassanak, amit kívánok nekik és mindnyájunknak. Erre vőlegény és menyasszony kinyújtják jobb kezeiket s ennek középujjára ráhúzza a násznagy a jegygyűrűket, ezzel aztán véget ér a gyűrüzés szertartása, mire a menyasszony a násznagyon kezdve sorra csókolja a jelenlevőket, akiktől ezért néhány krajczárt, 10—20 krt, de többet is kap, ami némely helyen 9—10 írtra növi ki magát. A mindezt követő lakoma alatt, a menyaszony, ki vőlegénye mellett az asztalton ül — semmit nem eszik, csak mint szokás és illik — szomorkodik, búra hajtja fejét.