Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei - Népszokások
132 BARANYA NÉPEI. Az eljegyzést lakoma a legtöbb helyen, czigányzene mellett — reggelig elszokott tartani s azzal ér véget, hogy a vőlegény részéről lefizetik a menyaszonynak a „foglaló“ visszatevő részét. A gyüműzés után néhány napra a vőlegény anyja s keresztanyja újból elmennek a menyasszonyos házhoz, elviszik a „mértéket“, a vőlegénynek egy ingét s egy gatyáját, a melyekhez szabva, a menyasszony 12—24, egész 36 pár „ruhát“ varr és visz az „urának“. A mértékhozókat ilyenkor, természetesen megvendégelik. A vőlegény ezután majd minden este meglátogatja helyben lakó menyasszonyát, akivel kiül rendszerént a kapuba, s ott jó ideig elbeszélgetnek ; de ha a menyasszony a szomszéd faluban lakik, úgy a vőlegény csak ünnepi délutánokon látogatja meg. A mikor távozik, menyasszonya elkiséri egy darabig. — Végre „irigyón a folamodás“, hirt a násznagy viszi meg a menyasszonyos házhoz s egyben megállapítja a lakodalom idejét, napját, a következő köszöntést mondva: — Midőn a mi szerelmes Üdvözítőnk e világra el akarna jönni, elküldi az ő előkövetjét, t. i. keresztelő szt. Jánost, hogy hirdetné az embereknek az ő eljövetelét, hogy elkészítenék szivüket a Messiásnak méltó elfogadására. Ugyan ennek példájára N. N. is, a ki az elmúlt, vagy ez esztendő x havának x napján ezen hajlékban nevelkedett virágszálat magának eljegyzette és akkor hagyott időket ezen virágszálnak nevelkedésére, de már az ő várakozása nem lesz tovább, mint az első hétfőn vagy második szerdán (értsd: farsang elő hétfőjén, vagy második szerdáján; mindig e két nap valamelyikén van az esküvő, a reggeli órákban), azért is az előbb említett ifjú engem elküldött, hogy azon említett napon, az úői templomnak oltára előtt a hitet le akarja tenni és kötelezni, és ezután néhány óra múlva kevés számi népével meg fog jelenni azon virágszámak kimozdítására; tehát azon ifjú általam igen szépen kéri arra a virágra vigyázókat, hogy arra az időre elkészüljenek, hogy köztünk valami hiba ne történjék. D. a J. Kr.! Ez az u. n. „haza-kérés“. Ezután nyakra-főre folynak az előkészületek a lakodalomra. A vőlegényes, lakodalmas háznál levágták már a „marhát“ (nem marhahúst vesznek, hanem „vágót“, ebből állítják aztán elő a szükséges búst), a vőlegény már megfogadta a „muzsikásokat“, két nap — két „éjérc“, „kapnak deék pöngőt meg iinya, enni“ ; a bort is lehozták a „hegyrű“, — elkészültek a menyasszonyos háznál is, a ruhák már be is vannak „pakóva“ a „bóji vásárra“ (többnyire Német-Bólyban veszik meg) hozott „sifonyérokba“; az ágyneműek „fémes“ lepedőbe vannak kötve, fölül a „slingett cziháju“ vánkosokkal, hogy a mikor viszik, láthatók legyenek ; kész a menyasszonyi koszorú (némely helyen fátyolos), a vőlegény és vendégek bokrétáját is „ekészítették“, szokás u. i. hogy a menyasszony vesz bizonyos mennyiségű, 45—50 drb. kis, kalapba tűzhető csokrot, melyeket a vőlegény „népének“ osztanak ki, midőn a násznép a menyasszonyért megy. Ha a menyasszony helyben, vagy közel szomszédos községben lakik, úgy a vőlegény a „sifánvérokér“ már a lakodal.