Karácsonyi János: Békésvármegye története. II. kötet (1896)
II. könyv. Különös rész. Az egyes városok községek továbbá a birtokos és nemes családok története - I. szakasz. Az egyes városok és községek története
Szentetornya község története. 329 45.000 forintot költhetett az ínségesek tartására s vetőmag beszerzésére.1) 1844-ben Rosty Albert földesúrtól megváltotta magát a község.2) 1856-ban pedig megtörtént a legelőelkülönítés a község és a többi földesurak között. Két évre rá 1858-ban végbe ment a tagosítás s a mindinkább gyarapodó lakosok 1879-ben a székegyházi pusztának megmaradt részét is megvették. Tót-Komlós újjáalakulásakor mintegy 400 lélekből állott. 1773-ban 189 telkes jobbágy, 181 házas zsellér, 83 házatlan zsellér, 15 iparos s egy kereskedő család, vagyis mintegy 2345 lélek lakta 375 házban s 3244 hold földet művelt. 1827-ben lakossága már 6898-ra, a házak száma 638-ra ment. Határa 1890-ben 9748 kataszt. holdat tett ki s ugyanekkor 1673 házban 9636 lélek lakta. Közülök magyar volt 700; német 37, tót 8697 s 202 egyéb nyelvű. Vallásra nézve 423 róm kat. 20 gör. kath. 1 örmény kath. 101 gör. kel. 8857 ág. ev. 78 ev. ref. 156 zsidó. Ez adatokból kitűnik, hogy Tót-Komlós ma még jobban megérdemelné a Nagy-Komlós nevet, mint valaha, ha ezt a megtisztelő előnevet a régi Bánát-Komlós már el nem csipte volna előle.3) Tót-Kutas. (Kuthus 1456., 1463.; Tót-Kutas 1557.) Tót-Komlós és Sámson között a Szárazérnek balpartján állott. Jól megkülömböztetendő az Orosházától nyugatra, Tót-Kutastól három mérföldnyire eső Peres-Kutastól. Nevét bizonyára az itt ásott kúttól, mint akkoriban nagy ritkaságtól vette. 1436—56. Sámsonnal együtt a vásárhelyi uradalomhoz tar tó Évk. IX. 34—42. — 2) U. o. 136. — 3) V. ö. még Székegyháza történetét.