Borovszky Samu: Csanád vármegye története 1715-ig - 2. kötet: A vármegye részletes története (Budapest, 1897)
Útmutató
szokás is nevezi. Azután sokáig nem hallunk róla semmit. 1469-ben egy különös történetnek volt a színhelye. Kemecsei János csanádegyházmegyei pap hazafelé utaztában megszállott a faluban; éjjel rablók törtek rá s elvették pénzét, ruháit és ékszereit. E mellett karddal több sebet is ejtettek rajta. A pap lármát csapott, erre a rablók megkötözték s rázárták az ajtót. A nagy lármára emberek siettek elő, kik a rablókat elfogták; a zavart felhasználván a pap, úgy ahogy volt, ruha nélkül, véresen kimenekült az utczára. A rablókat azután Latorján faluba vitték; itt a földesúr akasztófára ítélte őket, oly formán, hogy az ítéletet Kemecsei Jánosnak kellett végrehajtania. Végre is hajtotta nagy tiltakozás után, mert azzal fenyegetőztek, hogy a rablókkal őt akasztatják fel, ha az ítéletet végre nem hajtja, így jutott azután holmijához.3 Egyébiránt a régi időben Apátfalvának sem birtokosáról, sem lakosairól semmi hír sincsen; jele, hogy csakugyan az említett apátságé volt, melynek oklevelei elvesztek. 1493-ban feloszlott a monostor s javait a pápa a püspöknek adta.4 Ekkor került Apátfalva is, hol a csanádi káptalannak is volt valami része, a püspök birtokába. Az 1514-iki parasztlázadás alkalmával Dózsa György egy csapata «az Maros mellé Apátfalvára Csanád ellenibe szállá», melyet Báthori István temesi főispán és Csáki Miklós püspök szétvertek. Szerémi meséli, hogy mikor Csáki László «ez a tiszta szittya magyar vitéz» párviadalra akart kelni Jován czárral, itt kelt át a Maroson. «Az Isten megsegítette Jován czárt úgymond a szerb érzelmű krónikás — s a párviadalban levágta a nagy magyar Csáki László fejét». Érdekes, hogy Szerémi a falut Apátinak írja. 1552-ben Ahmet bég Temesvár bevétele után teljesen elpusztította, úgy hogy az 1555. és 1561. évi adóösszeírások pusztának mondják. Száz esztendeig pusztán állott. 1647-ben, mikor a csanádi püspök javait összeírják, Apátfalva még mint puszta telek jelenik meg. «Csanádra bírják, földét bírják a szécsényi (helyesen szecsei) keresztyének». Ezt valószínűleg úgy kell értenünk, hogy Csanádhoz tartozott s a szecsei katholikusok használták földjét. Mint gazdátlan területet Apátfalva pusztát 1649. deczember 2-án II. Rákóczi György Fejér Ábrahám borosjenei lovas vitéznek adományozta. Úgy látszik, ekkortájban kezdték megszállani