Borovszky Samu: Csanád vármegye története 1715-ig - 2. kötet: A vármegye részletes története (Budapest, 1897)
Útmutató
egyes katholikus magyarok, mert gróf Pálffy Tamásnak már nyolcz tallér évi adót fizettek. Nem tudni, mi okon, Kis-Apátfalva nevet adtak neki s ez a név ment át a hivatalos használatba, így mikor 1654-ben gróf Pálffy, 1660-ban Machpodari püspökök királyi oltalomlevelet kapnak birtokaikra, e falu következetesen Kis-Apátfalvának van nevezve.10 1686-ban Apátfalvát is, melyet legfeljebb 8—10 család lakott, újra elsöpörte az a vihar, mely Makó város lakosait is földönfutókká tette; elpusztították a tatárok. Dolny István püspök fentartotta ugyan rá a jogát, s jogigényét 1702. júl. 26-án Kollonics bíbornok is támogatta,11 de a neoacquistica commissio e falut nem ítélte oda a püspöknek. Pedig már ekkor újra kezdett népesedni; legalább Kollonics azt mondja róla, hogy «populosa» (népes). Hogy a püspök Apátfalvát nem kaphatta meg, annak az a magyarázata, hogy e falu akkor már a marosi szerb határőrvidékhez tartozott, s nem volt még különválva az akkori Uj-, a mai Magyar-Csanádtól. Az akkortájt keletkezett szerb lakosság új-Csanád úgyszólván elnyelte Apátfalvát s szinte egy falut képezett vele. Ez az oka, hogy még 1757-ben is «Uj Csanad alias Apathfalva» néven fordul elő.12 a 65 éves Karácsonyi György makói lakos még 1742-ben jól emlékezett arra, hogy Apátfalva pusztát a század elején Csanádnak nevezték.18 1751-ig tartozott a szerb határőrvidékhez; ekkor visszakapcsoltatván, királyi rendelettel kamarai igazgatás alá jutott s a marosi vagy aradi uradalomba osztatott be.14 Az uradalmi igazgatóság nagy buzgalommal látott hozzá, hogy a nagy határral bíró helységet lakosokkal szaporítsa.15 1752. márczius havától 1756. évi április haváig a környékbeli magyar helységekből nagyobb számú magyarság telepedett ide.16 1762-ben egészen elvált Apátfalva a vele szomszédos Csanád kamarai falutól ;H hozzá tartoztak ekkor Tárnok puszta egészen, Szecső puszta fele s Belez puszta fele, továbbá az apátfalvi, szecsői és tárnoki szigetek.18 1767-ben 128 tiszta magyar telkesgazda lakja; ezenkívül van itt 47 magyar zsellér is. A családtagokkal együtt számuk 964 lélekre ment.19 Ekkor már a helységnek külön pecsétje is volt, melyen czímer gyanánt egy pajzs látható, benne repülni készülő madár áll három egymás mellett hullámzó vonalon, a pajzson kereszt van 17 és 64 évszám közt. Körirata: «Sigillum Communitatis Apadfalvensis».20 Borovszky, Csanád vármegye története, II. 2