Csíkvári Antal (szerk.): Csongrád vármegye - Vármegyei Szociográfiák 1. (Budapest, 1938)
Csongrád vármegye II. rész. Megyei városok és községek
KISKIRÁLYSÁG.* Nagyközség a mindszenti járásban. Határolják: Szentes, Szarvas, Csabacsüd, Nagyszénás, Gádoros, Nagymágocs és Fábiánsebestyén. A község a Derekegyház határához tartozó Kisujváros, Nagyujváros, Kiskirály, Csereszentlászló, Istvánhegyes, Terehalom és a Nagymágocs határához tartozó Györgykirályság, Lajoshalom, Disznóhalom, József szállás, Cserebökény pusztákból alakult 1935 január 1-én. Derekegyháztól 9131 k. hold területet, 1668 főnyi népességet és 305 házat, Nagymágocstól 7.294 kát. holdat, 512 lelket és 120 házat csatoltak az új pusztaközséghez, amelynek központja és névadója Kiskirályság lett. A községet alkotó puszták közül Kiskirályság és Újváros a középkorban népes helység volt, amelynek történetét alább közöljük. Érdekes előzménye van a középkori falu létrejöttének, mely talán egyedülálló a megye területén található falvak között. A békésmegyei Nagyszénás körül elterült Zeleméres falu nemcsak névadó alapítóik, a Zelemériek tulajdona volt, hanem rajtuk kívül talán még 5 résztulajdonos vallotta magáénak egy-egy részét. A Hunyadi-család birtokai közt Zeleméres egynegyede is megillette a családot. A szomszédos Maróthy Lajos és Mátyás földesurak tagadták a Hunyadiak birtokjogát és akár perre is vitték volna ügyüket. Nagyobb nyomaték kedvéért a Hunyadiak által igényelt földrészre parancsszóra nagyobbacska jobbágy falut telepítettek. Hunyadi János sógora, horogszegi Szilágyi Mihály, aki a családban az ügyes-bajos dolgok elintézőjének szerepét vállalta magára, nővére Szilágyi Erzsébet panaszára a leghatározottabb elintézést vállalta. Katonaságával és kirendelt szolgahadával Zeleméres falu ellen indult, s az ellenállás dacára a Maróthyak új faluját faházaival együtt leromboltatta és valamivel arrébb még mindig a Hunyadi birtokrészen újra telepítette. Az új telepet Mátyás király iránti szeretesből Királyságnak nevezte el. Ez a leírás egyáltalán nem mondás költés, valóban megtörtént esemény, amelyről egész sereg oklevél szól. A Maróthyak nagy tanúvallomásokat végeztettek, hogy jobbágyaikat visszakapták. (Dl. 15.577.) A birtokper nem járt sikerrel a Maróthyakra, mert közvetlenül királyi birtok lett, amelyet Mátyás király édesanyjának adott Donáttornya, Csabacsüd stb. falvakkal egyetemben. A falubeli jobbágyoknak kedvezőbb soruk volt más falvakbeliekhez, mert egy 1484. évi királyi rendezés folytán Donáttornyát a falubeliekkel együtt kivették a megyei főispánok és várnagyok fennhatósága alól és a király által kirendelt bírák ítéletének tartoztak alávetni magukat. Más pereskedők is a helybeliekkel csak a jobbágyok bírái előtt kereshették igazukat (Békésmegyei tört. társulat évk. XII. 43—44.) Mátyás király igyekezete volt, hogy a gyulai uradalmat és tartozékait (Királyság és Donáttornya is idetartozott) természetes fiának biztosítsa. Alig hunyta be szemét a nagy király, egymást, érték az ellentétek és a főtámaszok (Kinizsi és társai) legelőbb helyezkedtek szembe az esküvel megfogadott tervvel. Corvin, érezve magárahagyatottságát, látszólagos híveinek megjutalmazására fordította a királyi atyjától reáruházott birtokokat. Donáttornyán kívül Szentetornyát, Királyságot, stb. Dobozi Dánfi Andrásnak, Mátyás király egyik udvari tisztjének adományozta. (Hazai Oktár. 1V. p. 441. és Békésvm. tört.-társ. évkönyv. XII. 34—45.) Királyság falu ebben az időben a szentandrási uradalomhoz tartozott (1490). Az adományban még ugyanabban az évben Corvin János újból megerősítette, örökös nélkül állott, ezért 1490 novemberében a váradi káptalan előtt bejelentette végrendelkezését, amely szerint ha nem volna fiúörökös, akkor a szentandrási uradalomból Donáttornya a Királyság falvakat a margitszigeti apácáknak akarja hagyományozni. (Dl. 19.688.) Az eladományozási ígérethez 1495 június 1-én II. Ulászló király hozzájárult. Az ígéretből valóság lett, a két birtok valóban az apácák tulajdonába került. A helybeli jobbágyok állandó ellentétben éltek szomszédaikkal a határrészek jogtalan használata miatt. Ennek egyik hajtása volt a birtokátvétel éveiben keletkezett nagy per, amelyet Békés megye törvényszéke előtt két györkei és szentetornyai jobbágy indított 19 királysági jobbágy ellen. A per nyertesei az idegenek lettek, de jogalapot nyújtott, hogy az apácák megbízottai panasszal fordultak a királyhoz az 1486. évi 24. te. és az 1495. évi 15. te. megsértése miatt, amelyben saját bíráskodási jogot adott a falunak. Az apácák ügyészei kijárták a királyi udvarnál, hogy a megye ítéletét megsemmisítették és a király maga kívánt ítélkezni ebben a perben. Az apácák féltek, hogy a per az ő birtokjogukra is károsan fog hatni, ezért újbóli beiktatást kértek és a Corvin János halála utáni belháborúskodás alatt megismételték kérésüket 1508-ban (Dl. 21.815.). A királysági birtokon a jobbágyok között 1500- ban két idegennyelvűt találtak: eglyik Bosnyák, másik Horvát nevű (Dl. 20.952.). Ez az aránylag kis lerakódás a Branikovich és Jaksics-féle betelepítések hatása volt, mikor rác és bosnyák eredetű népek a török elől nagyobb tömegben igyekeztek letelepedni a megye falvaiban. Ezek a nevek abból a periratból ismeretesek, amelyet a margitszigeti apácák királysági jobbágyai ellen Csabacsüd határában erőszakos határsértésük, majd a derekegyházi határban fekvő Kóregyháza nevű halastó ellen ,,rablók módjára“ elkövettek. Nádasdi Ongor Miklós és János testvéreknek, a derekegyházi határ földesurainak panaszára a király szigoros vizsgálatot rendelt el, amelyet a Csanádi káptalan teljesített. A vizsgálattal, a királyi parancs értelmében Szentgyörgyi és Bazini Gróf Péter országbíró az aradi káptalant bízta meg. A vizsgálat ajápján megidézték a vádlottakat. Horváth János és Podmaniczky János a birtokszerzésben egészen új módon próbálta kiűzni az apácákat. Kérelmére, a királyi kancellária hanyagságából, II. Ulászló adománylevélileg a kérelmezőknek adományozta Királyságot, mint a szentandrási uradalom tartozékát, mert az oklevél indokolása szerint ez a falu is Corvin János ajándékából lett Dánfy Andrásé, majd ennek halálával ismét Corvin Kristófé. Utána mint magvaszakadt jószágok a koronára, szállottak vissza, így a király szabadon adományozhatta el híveinek hűségük megjutalmazására. fDl. 21.848). Kétségtelen, rájöttek a nagy tévedésre, hogy előzőleg királyi hozzájárulás mellett az örökhagyó akarata szerint lett az apácáké Király