Csíkvári Antal (szerk.): Csongrád vármegye - Vármegyei Szociográfiák 1. (Budapest, 1938)
Csongrád vármegye II. rész. Megyei városok és községek
birtokát műveli és azon is lakik. A szántók főterménye a búza, rozs, tengeri, kisebb mennyiségben termelnek takarmánynövényeket és cukorrépát. Az állattenyésztés a legelők felosztása miatt nem tud fejlődni. A földreform előtt a gazdák 893 holdas legelőt béreltek az uradalomtól, amelyet az OFB felosztott. Jelenleg a község 518 holdas legelője áll csak rendelkezésre. Az állatállomány Sándorfalván 1935-ben 509 szarvasmarhából, 740 lóból, 3178 sertésből és 741 juhból, a baromfiállomány 13.676 tyúkféléből, 887 pulykából, 3819 lúdból és 676 kacsából állott. Amint látjuk a baromfitenyésztés rendkívül intenzív, sok élő és vágott állat kerül az országos és kiviteli piacokra. Igen szépen fejlődik a gyümölcstermelés is a községben. Szilva, alma, őszibarack, kajszinbarack, körte, meggy, cseresznye bőven terem. 1935-ben 4807 alma-, 2129 körte-, 1911 cseresznye-, 2991 meggy-, 3379 őszibarack-, 2452 kajszinbarack-, 15.172 és 332 szilvafáját vette nyilvántartásba az összeírás. Ipara fejlett, helyi szükségletre dolgozó kézműipar. Az 584 főnyi ipari népesség között 245 kereső és 339 eltartott. Az egyes iparágak közül azok a legnépesebbek, amelyek hivatva vannak a mezőgazdasági népesség szükségleteinek kielégítésére. Ezek a kovács-, bognár-, asztalos-, cipész-, szabó-, borbély-, hentes és mészáros-, ács- és kőművesiparok. Gyári üzemmel Schwartz Sámuel hengermalma dolgozik. Az ipari keresők között 105 önálló, 108 segéd v. munkás és 25 tanonc. 111 vállalata közül 71 segéd vagy alkalmazott nélkül dolgozik, 37 tart 1—2, kettő 3—5 és egy 6—10 alkalmazottat. Az iparosok a helybeli ipartestület tagjai. Hitelintézete a Sándorfalvai Hitelintézet, az OKH tagja. A kereskedelem egyes ágai között legfontosabb szerep jut a gabona-, gyümölcs- és baromfikereskedelemnek. Ezek vannak hivatva a népesség terményeit eljuttatni az országos és a külföldi piacra. Az intenzív baromfitenyésztéssel kapcsolatban a kereskedelemnek ez az ága szintén fejlett. Kisebb jelentőségűek a lakosság mindennapi szükségletét ellátó élelmiszer- (szatócs) és rövidárú üzletek, mert a lakosság szívesebben jár Szegedre vásárolni. Az összes kereskedések számát kb. 60-ra tehetjük. Hetivásárt hetenként háromszor tartanak a községben, egyébként a lakosság Szegedre gravitál. Hátrányos helyzetben van a község forgalmi szempontból. Vasútállomása nincs helyben, legközelebb Szatymazon van 5,6 km-re a Budapest- Szegedi fővonalon. Erre az állomásra nem vezet kövezett út, esőzések alkalmával alig járható. A szeged-csongrádi törvényhatósági úttal azonban már kövezett út köti össze. Szegeddel 2 autóbuszjárat bonyolítja le a forgalmat. Postahivatal, távbeszélő- és táviróállomás helyben van. SÖVÉNYHÁZA.* Nagyközség a csongrádi járásban, a Tisza mellett. Tanyai településű, ú. n. pusztaközség, amelynek lakossága kisebb-nagyobb lélekszámú tanyákon él. Egyes határrészei: Alsópusztaszer (major és rom) 255, Alsórét 231, Anyás 208, Baksimajor 207, Baksiszőlő 947, Berger 112, Deákkút 54, Dóc 73, Erzsébettelep 162, Farkasmajor 103, Farkimajor 42, Feketetanya 35, Hantházi major és iskola 181, Hantházi szőlő 71, Heffner-telep 130, Homokimajor 31, Irmamajor 151, Karakastelep 138, Károlymajor 176, Kártyásdülő 43, Kiszer 530, Levényi major 197, Máriatelep 597, Nyolcvanláncos 86, Percsorai major 190, Pitricsom 269, Szajkatanya 95, Székelytanya 95, Székelytelep 70, Tóhajlat 56, egyéb kisebb tanyák 548 lakosai. 1933 jan. 1-án átcsatolták Algyőhöz a község Farkirét, Kisbaktó, Nagybaktó és Nagyfa nevű, Tápéhoz Szomolya nevű, Sándorfalvához a Csibai szőlők és Bodorszék nevű, 1935 jan. 1-én Csanytelekhez Siróhegy, Diktor, Dögállás, Oláhállás és Sik nevű, 1936 jan. 1-én Tömörkényhez Rohoda, Tömörkényi major és Ujmajor nevű határrészeit, ami által területe 19.506 k. holddal, lélekszáma 1556-al, házainak száma 378-al kevesebb 1937-ben mint az 1930. évi népszámlálás idején. Történelemelőtti leletei alapján egyik bronzkori telep a megyében. Régi neve Sewenháza névalakban is szerepel. Valószínűleg füzesekből font növényoldalú házaitól nyerte a nevét. Kézai Simon mester krónikája (Gesta Hung.) szerint Attila székhelye volt. Sokan voltak, akik a hagyományokból megőrzött kincsét kutatási alapnak vették. Királyi birtoknak ismerjük századokon át. Királyi lakhely is, amelyet régente Sövényvárnak neveztek. Mint királyi kastély helyét is említik. Vallási okokból a királlyal szembehelyezkedő kúnok ostromolták várát. Rubin ispán a királyi sereg egy részével védte az elpusztulástól. A körülötte felépült falu elhamvadt a pusztító kúnok miatt. Királyi birtoknak tekinthető a falu a XIV. század folyamán is. A helybeli népesség a várhoz tartozott és így csak a várispánnak volt elárendelve. A lakosság főfoglalkozása halászat. Határában több nagy halastó terül el, amelyek jövedelméből a királyon kívül a helybeli várnak és az egyháznak is szolgáltatnak. A falu neve 1455-ben Sewenház, 1515-ben Sewenháza alakban fordul elő. 1515-ben Mágocsy Porkoláb Márton birtokszerzeményei között szerepel. A még másokat is megillető jogot pénzen váltotta meg. Mágocsy Gáspár és András idejében új jobbágylakossággal szaporították. Amikor 1554-ben „Lövénház“ falut felvették a fejadódefterbe, 32 lakóházból állott 15 fizető és nemfizető (szegény) magyar jobbágy lakossal (Velics II. 145). Mágocsy Gáspár sokat panaszkodott 1559-ben Bornemissza gyulai várispánsága alatt, mert e birtokának jövedelmét felszedte és a jobbágyokat rendkívüli adóval terhelte. Azután a török hűbéres és az itteni katonaság is folytonosan zsarolta a lakosságot. Mágocsy Gáspár, mikor Torna várába költözött, sógorának Móricz Péternek adta Sövényházát. Később halála után örökösei is a Móricz család tagjai lettek, valamint Kátay Ferenc is. 1562-ben birtokosai: Móricz Lőrinc, Kovács Gáspár és Berényi Péter voltak. A XVII. században Sövényházi Móricz Márton Báthory Gábortól kapott oltalomlevelet gyér népességű falujára oltalmul a borosjenői tisztek garázdálkodásai ellen. Később Móricz Mártont hűtlenség miatt mellőzték. 1621-ben Bethlen Gábor Kornizs Zsigmondnak adományozta a már pusztává lett Sövényházát. A szendrei gyűlés