Csíkvári Antal (szerk.): Csongrád vármegye - Vármegyei Szociográfiák 1. (Budapest, 1938)
Szeged
12 Csonka Ferenc—Várady Géza: A szegedi paprika és a szegedi paprikakereskedelem. Szeged, 1905. Bálint Sándor: A régi Szeged paprikakultúrája. Értesítő, 1936. Bálint Sándor: A szegedi paprika útja. Magyar Szemle, 1937. — 13 Érdemes dolgozat Csikesz Lajosé: Sándorfalvá nagyközség leírása. Budapest, 1926. — 14 Főképp a Szeged népe köteteiben. — 15 Fass Mátyás: A gyarmatosító Szeged. Szeged, 1879. — 16 Szentkláray Jenő: Száz év Délmagyarország történetéből. Temesvár, 1879. Továbbá: A csanádegyházmegyei plébánián. Temesvár, 1898. — 17 Banner János: Szegedi telepítések Délmagyarországon. Földrajzi Közlemények, 1925. 18 Cs. Sebestyén Károly: Szegedi napsugárdíszes házvégek. Értesítő, 1904. Bálint Sándor: A szegedi napsugaras házvégek pusztulása. Szegedi Friss Újság, 1936. dec. 15. 19 Bálint Sándor: Magyar búcsú járóhelyek. Szeged Alsóváros, Korunk Szava, 1938. 20 Ha külön nem jelöljük, Reizner János: Szeged története I—IV. Szeged, 1900. c. művéből vesszük. 21 Berger Antal föltevése. — 27 Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkánfélszigeten. Budapest, 1891. 91. — 23 Reizner: I. m. IV. 97—128. 11. — 24 Takáts Sándor: Emlékezzünk eleinkről. Budapest, é. n. 205. 1. — 25 Takáts Sándor: Rajzok a török világból. III. Budapest, 1917. 86. 1. SZEGED SZOCIOGRÁFIÁJA. Irta: Csekey István dr., egyetemi tanár, jogkari dékán. Hogyan kerül bele Szeged a ..Vármegyei szóciografiák“-ba. Mikor egyetlen városa talán Magyarországnak, amely semmi vonatkozásban sem tartozik egy vármegyéhez sem. Csak egy pillantást kell vetni a térképre, nyomban kitűnik, hogy a hatalmas kiterjedésű város négy vármegye határán fekszik. Keletről Csongrád, északról Pest- Pilis-Solt-Kiskun, nyugatról Bács-Bodrog, délről pedig Csanád-Arad-Torontál k. e. e. vármegye határolja. A város területének alakja meglehetősen szabálytalan V-betűt alkot, amelynek egyik szára Kiskunfélegyháza, másik pedig Szabadka és Kiskunhalas irányában nyúlik el. A város igazi magva a Tiszánál van, ahol a V-betű két szára összetalálkozik. A V-betű formálta exklávéba a Csongrád vármegyéhez tartozó Kiskundorozsma ékelődik be. Újszeged pedig 1880-ig Torontál vármegyéhez tartozott. Szegedet az 1715. évi 37. és 107. tc. régi jogaira való utalással a szabad királyi városok sorába iktatta, mivel a török uralom alatt feledésbe ment ez a jellege. Ebben a minőségében önálló törvényhatóság. Közigazgatási tekintetben tehát nem tartozik egy vármegyéhez sem, lévén azokkal nem alá-, hanem mellérendelt viszonyban. Mégis minden gondolkodás nélkül írja bele a szegedi egyetemre újonnan felvett egyetemi hallgató leckekönyvébe. Hogy ..született Szeged városában (Csongrád meftyében)“. Ez pedig sem közigazgatásilag, sem földrajzilag meg nem áll. Igaz, hogy az újdonsült egyetemi polgár Kecskeméthez is odaírja, hogy ,,Pest vármegyében“. Kecskemétet azonban legalább körülhatárolja Pest megye. Sőt a diák magához a székesfővároshoz is gondolkodás nélkül kitölti a rovatot, hogy: „Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében“. Ennek azonban még lehet földrajzi alapja, mert Pest megyének Budapest a székhelye.— Ha azonban közigazgatásilag vesszük, Budapestből úgyszólván csak az ősi vármegyeháza tartozik Pest megyéhez. Sőt még az sem élvez valami területenkívüliséget, mert városigazgatási szempontból osztozik a székesfőváros többi házának sorsában. Szegedről azonban még olyan joggal sem lehet azt mondani, hogy Csongrád megyébe tartozik, mint Kecskemétről vagy Budapestről. Szegedet nem öleli körül Csongrád vármegye. Aztán nem is székhelye a megyének. A megyeszékhely jogait Szentes megyei város gyakorolja. Csak a magyar közigazgatás kuszáltságának tulajdonítható, hogy Csongrád vármegye több központi intézménye nem a vármegye székhelyén, hanem a jóval nagyobb Szeged városában helyezkedett el. Még mai napig is Szegeden székel a Csongrád vármegye területére illetékes kir. törvényszék, kir. ügyészség, kir. pénzügyigazgatóság, kir. tanfelügyelőség, stb. Minden ilyen vármegyei illetőségű hivatalnak elvitele alig gyógyítható sebeket ütne a városukhoz hű, soviniszta szíveken. Szegednek ebből a közigazgatási szempontból felemás jellegéből ered a város társadalmának nem egy jellemvonása. Szeged a Nagy Magyar Alföld legnagyobb metropolisává fejlődött, noha sohasem volt megyeszékhely. Hiányzik is belőle mindaz, ami a megyei székhelyeket jellemzi. Nincs a városnak semminemű patinája. Nem találhatók fel benne a vármegyeházak ódon levegője, hagyományokat őrző boltívei, négyesfogatokat maguk alá hívó árkádjai, kutyabőreikre büszke dzsentrijei, a megyei életben politikai múltra visszatekintő családjai. Más városokban, ahol egymás mellett él a vármegye és a város vezetősége, nemes verseny folyik a két intézmény tisztviselői karában. A vármegye urai mindig előkelőbbeknek, hagyományápolóbbaknak tartják magukat. Viszont a városiak büszkélkednek modernségükkel, haladó szellemükkel. Ez a nemes versengés előnyére válik a tisztviselőknek.* El nem leplezhető hiánya a városnak a megfelelő számú, intelligens középbirtokos osztály. A megyei városokban a dzsentriből került ki valaha a középosztály magva. Az elszegényedett, birtokát vesztett nemesség tagjai lettek elsősorban a vármegyék hivatásos tisztviselői. Mivel annak idején vármegyei tisztségeket csak nemesek viselhettek, Csongrád vármegyében pedig a török kiűzése után igen kevés nemes maradt, lassan kint kellett őket visszatelepíteni a közelebbi és a távolabbi vidékekről. Ezek mellett azután Szeged értelmesebb magyar és német polgáraiból megfelelő vezető emberek nevelődtek. Szeged környékéről hiányzott az egészséges középbirtok. Itt minden föld két mágnásnak és a városnak volt a kezében. Ennek a városnak nem volt mecénás maura vagy bőkezű főpapja, akinek jóvoltából főiskolák, színházak, könyvtárak, múzeumok és képgyűjtemények vagy egyéb intézmények keletkeztek volna. Igaz, hogy a város szellemi kultúrájának alapját, a Somogyi Könyvtárat So-