Csíkvári Antal (szerk.): Csongrád vármegye - Vármegyei Szociográfiák 1. (Budapest, 1938)
Csongrád vármegye I. rész - A vármegye társadalomrajza és általános ismertetése
5. a Mindszent-apátfalvi ármentesítő társulat 57000 hold árterülettel, amely árterületből azonban csak mintegy 31000 (1200 négyszögöles) hold esett Csongrád vármegye területébe, a többi pedig Csanád vármegyében feküdt, 6. a „Szeged szab. kir. város Újszeged és Ma-270 réstő majorsági birtokait 3702-ig— hold árterülettel, amelyből Újszeged Torontál vármegyéhez, míg Marostő a Csongrád vármegyei Tápé községhez tartozott, 7. Körösi gáttársulat (szentesi öblözet) 10000 (1200 négyszögöles) hold árterülettel, amelyet Szentes város polgármestere, illetve tanácsa adminisztráltak. A Tiszavölgyi Társulat központi bizottságának 1881-ben kelt jelentésében a Csongrád vármegye területén működő társulatok névsorában új névvel találkozunk: a „Sövényháza-szegedi ármentesítő társulat“ nevével. Ez a társulat a Porcsoraszegedi Tisza-szabályozási társulatból alakult 1881-ben. Ennek a társulatnak érdekeltsége ugyanis 1880 október 24-én tartott közgyűlésében egyhangúlag elhatározta, hogy a percsorai kereszttöltéstől az algyői tiszai vashídig terjedő töltést tovább fenntartani nem akarja, hanem „Sövényháza-szegedi Ármentesítő Társulat“ név alatt új társulatot alakít, amelynek felső végpontját a teljes méretekre kiépítendő sövényházi kereszttöltés, alsó végpontját pedig a Szeged városán alul levő paphalmi magaslat fogja képezni. Az új társulat az ártérfejlesztés alapjául az 1879. évi árvízszínt fogadta el. A feloszlott társulat adósságai aként rendeztettek, hogy az állam az 1879. évi nagy katasztrófa következtében csaknem teljesen tönkrement társulati töltések helyreállítására nyújtott állami előleget elengedte, a társulat magánhitelezőinek és az akkori közlekedési minisztériumnak mintegy 300.000 forintra rúgó követelését pedig Pallavicini Sándor őrgróf vállalta magára és fizette is ki. A közmunka és közlekedésügyi miniszter a Porcsorai társulat feloszlásához és a Sövényház aszegedi társulat megalakulásához annál inkább is megadta a beleegyezését, mivel ezáltal megszűntek azok az örökös viszályok és villongások is, amik a régi társulat működését teljesen megbénították. Azonban az időközben szerzett újabb és újabb tapasztalatok nyomán a Csongrád vármegye területének ármentesítésére alakult társulatokban máshol is történtek átcsoportosulások és átalakulások, így — tekintettel arra, hogy az 1879., az 1881. és az 1888. évi árvizek alkalmával úgy a Csany-perc sorai, mint a Felgyő-alsóréti öblözetek árvédelmi töltései átszakadtak s a víz ennek következtében elöntéssel fenyegette a csongrádi határt, sőt magát a várost is, úgyhogy a várost magát 1888-ban csak rögtönzött körtöltés emelésével lehetett az elöntéstől megvédelmezni — a meg-megujuló veszedelem arra késztette a csongrádi, a csany-percsorai és a felgyő-alsóréti öblözetek érdekeltségét, hogy közös társulatot alakítva védekezzék az árvizek ellen. Így alakult meg 1881-ben a Csongrád-sövényházi ármentesítő és belvízszabályozó társulat Szeged székhellyel, az akkori szegedi főispán miniszteri biztossága alatt. Ez a társulat az előbb felsorolt három öblözetet magába foglalta és így maradt 1896-ig, amikor is a Csongrád-sövényházi társulatból az a rész, amely a Dongéri nyílt csatornán alul fekszik, kivált és Hármasalgyői Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat néven önálló társulattá alakult. A Csongrád-sövényházi társulat továbbra is megtartotta nevét és lényegében szervezetét is azzal a különbséggel, hogy 1896 óta kisebb területen folytatja működését. Amíg ugyanis a társulat árterének kiterjedése korábban 83.449 hold volt, a Hármasalgyői társulat érdekeltségének kiválása után az árterület 82.226-ig holdra apadt. Ezzel szemben a Hármasalgyői Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat 39.811 hold ártérterülettel alakult meg, amely csaknem teljes egészében Csongrád vármegye területén fekszik. A Hármasalgyői társulat helyén tehát 1879-ig két önálló társulat, illetve öblözet működött: a Csany-percsorai magánöblözet és a Percsora-szegedi ármentesítő társulat. Ám az 1879. évi katasztrofális árvíz, amely Szegedet is rombadöntötte, majd az 1881. és 1888. évi árvizek tapasztalatai alapján, amelyek valamennyien gátszakadásokkal jártak — bizonyosan abból a meggyőződésből indulva ki, hogy a kisebb öblözetek, illetve társulatok az árvédelmi feladatokat kellő sikerrel teljesíteni nem tudják — Baross Gábor akkori közmunka és közlekedésügyi miniszter 1888-ban, a kisebb öblözeteket Csongrádtól Algyőig egyesítve, „Csongrád-sövényházi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat“ néven egy társulatba tömörítette. Az újonnan alakított társulat vezetését a miniszter Kállay Albertre, akkori szegedi főispánra bízta mint kormánybiztosra. Ám a Csongrád-sövényházi társulat kebelében a kormánybiztos és a Mindszent-anyási hitbizományi uradalom között állandó nagy ellentétek dúltak, amelyek teljesen lehetetlenítették a társulat működését. A nyugalmat csak úgy lehetett helyreállítani, hogy a kormány 1896-ban végre is hozzájárult ahhoz, hogy — amint már fentebb is említettük — a Csongrád-sövényházi társulatból kiváljon az a rész, amely a Dongéri nyílt csatornától délre fekszik és önálló társulattá alakuljon. A kormány azonban szigorú feltételhez kötötte ezt az engedélyét, mert a kiválást engedélyező miniszteri rendeletben kimondotta, hogy „amenynyiben a kiválandó területek ármentesítésére szolgáló védművek kellő fenntartásához az összefüggő ármentesítés általános fontosságú érdekei is fűződnek, e területek tulajdonosaiból alakítandó érdekeltség nem fog igényt tarthatni a közérdekű társulatokat megillető kedvezményekre, köteles leeni azonban védműveit — ide értve a csatornákat és műtárgyakat is — állandóan jó karban tartani stb.“ Hogy a mai Hármasalgyői társulat érdekeltsége annak feltételéül, hogy a Csongrád-sövényházi társulat kötelékéből kiválhasson, ezt a szigorú feltételt is elfogadta: azt mutatja, hogy nagy oka le