Csíkvári Antal (szerk.): Csongrád vármegye - Vármegyei Szociográfiák 1. (Budapest, 1938)
Csongrád vármegye II. rész. Megyei városok és községek
ALGYŐ.* Nagyközség a Kiskundorozsmai járásban, a Tisza jobb partján. Hozzátartozik Csergőtelep, Farkirét, Gyevitanyák, Nagyfa és Vitéztelep nevű külterületi lakott helyek, összesen 531 lakossal. A helység állandó lakottságára vallanak a földmunkák végzése közben előkerült népvándorlás korabeli kézieszközök. 1930-ban is három sírt ástak ki, amelyek jazyg-szarmata emlékeket őriztek. Ezek a leletek támpontot nyújtanak a terület betelepülésére is, mert a kóbor lakosság nem messze a lakhelyétől temette el halottait. A honfoglaláskor már lakott hely volt, népességét annak a bolgár-szláv keveréknek a tagjai alkották, akik a Tisza melletti halászóhelyek állandó lakosai voltak. Első birtokosai a vezérlő fejedelmi törzs tagjai voltak. A helybeli halásznépek a magyarokkal közösen használták századokon át a természetnyújtotta adottságokat, a halban gazdag Tiszának és mellékágainak halászatát. A királyság első századában kialakult rendszer szerint a halászfalu a csongrádi királyi várnak lehetett alárendelve. Az ittlakók termésük bizonyos hányadát beszolgáltatták adóban. A jelenlevő népesség a XI. században már teljesen magyarnak tekinthető. A királyi birtok kezeléséből 1138-ban vált ki, mikor a Szent Margit vértanúról elnevezett dömösi prépostság nyerte királyi adományban II. Béla királytól. Az adománylevélben Villa Geu néven szerepel. (Knauz: Strigonienses. I. p. 99). Kétségtelen, hogy a mai falu őséről van szó, mert a felsorolásban Tápé mellett van említve. Az új birtokosok legnagyobb faluja lett Győ. Lakosai a halászok, akik ekkor kezdtek megismerkedni az őstermeléssel. A dömösi prépostság a XIII. század elejéig volt a birtokosa Győ falunak. Későbben királyi emberek megosztott birtoka lett, majd 1348-ban Győr Péter a tulajdonos. Ennek a családnak volt kizárólagos tulajdona, mert más név nem merült fel az írásokban. 1411-ben „Gew“ falu Gew-i Sebestyén és Gerard királyi emberek birtoka. 1439-ben Albert király a Győr, vagy mint egyes oklevelekben írják a Győaljai családot megerősítette a falu birtoklásában. (Pesty: M. o. helynevei p. 126). Ez azonban nem volt tartós birtoklás, új tulajdonosok a Pósa- és Tary-családok lettek. A kettős birtokosok között a birtokkapcsolat hamar megszakad a Taryaknak igénykielégítésével. Ezután csak a Pósák vagy Pósafiak az ismert birtokosok, akik királyi megerősítést nyernek az eddigi Tary-birtokrészre is. Az utolsó Pósafi nagy kiterjedésű birtoka pedig visszaháramlott a koronára. Az 1514-ben kitört parasztforradalom alatt a keresztülvonuló keresztescsapatok garázdálkodtak a faluban. A lázadás még viharzott más megyék területén, mikor Imreffy Mihály Nagyvátyi Porkoláb Mártonnal kötött cserét Győre nézve, annak baranyai birtokáért. Az egyességet a király is jóváhagyta s oklevéllel megerősítette. 1516-ban a budai káptalan szabályos módon be is iktatta Porkoláb Mártont a falu birtokába, akinek leszármazói birtokaik központjáról Mágocsynak nevezik magukat. 1526-ban a török előnyomulás érzékenyen érintette a falut is, de ezek a kisebb megrázkódtatások aránylag védett fekvése folytán elsimultak, míg 1542-ben a félhold uralma alá került. János király uralkodása alatt özv. Porkolábné még meg tudta tartani fia, Mágocsy Gáspár részére. Izabella királyné azonban hűtlenség vádja alapján 1542-ben birtokelvételt foganatosított Mágócsy Gáspárral szemben és Mágócs, Fábiánsebestyén, Algyő és Dóc falvakat Gáspár testvérének, Andrásnak ajándékozta. A birtokelkobzás azonban érzékenyen érintette Mágócsy Gáspárt. Nem késlekedett Ferdinánd királynak továbbra is felajánlani a szolgálatait és így 1546-ban gyulai várnagy lett. Nyugtalan természete miatt mellőzést érezve, elpártolt a császáriaktól és testvére rábeszélésére Izabella királynőhöz tért vissza. Mágócsyt szívesen fogadták és visszakapta birtokait. A császáriaknál szolgáló Czobor Gáspár 1542-ben szerzett jogigényét próbálta érvényesíteni, de Mágócsy elővigyázatosságán meghiúsult a terve. Névlegesen többen is igényt tartottak Algyőre királyi adományaik alapján, azonban egyiknek sem sikerült megkapnia. A helybeli lakosok inkább húztak a nagyobb befolyású Mágócsyhoz, mint az ország más részeiben állomásozó földesurakhoz. A török uralom alatt Szeged közelsége folytán a szegedi török császári birtokok közé olvasztották be. Ezeket a falvakat khász birtokoknak nevezték. A jövedelem fokozása céljából jobbnak látszott e birtokokat bérbeadni a legtöbbet ígérőnek. A helybeli lakosság szinmagyar volt. Magyar földesurának parancsára a katolikus vallásról áttért a protestáns vallásra. A törökök nem sokat törődtek a falvakban a lakosság vallásos életével, szabad vallásgyakorlatuk volt. A szegedi ferencesek azonban kitartóan járták az elpártolt falvakat, gyakran megtörtént, hogy a földesúr tudta nélkül a lakosok újból katolikusok lettek. 1552-től 1559-ig Mágócsy Gáspár Gyula várának várkormányzója volt. Ebben az állásában a megye hódolt falvait a saját birtokaival együtt felszólította, hogy hadisegély címén Gyula várához szolgáltassák be az előírt összeget. A gyulai őrség zsoldjának fizetése sok gondot adott a várkormányzónak, akinek a királyi kamara az ígéreten kívül mást nem adhatott. A kamara lanyhasága miatt a gyér lakottságú falvakban kellett fizetni a nagy zsoldterheket, függetlenül a töröknek teljesített fizetésektől. A 145—150 főnyi összlakosság őstermelésből és halászatból tengette életét. Az 1575. évi defterben 29 adózó kapu van felvéve adóalapnak. Gyula várának 1566-ban megkezdett ostroma megváltoztatta Algyőt is. A hódoltság idején meghalt Mágócsy Gáspár. Utódai szintén csak névlegesen vallhatták magukénak a falut s keveset törődtek itteni, jobbára elpusztult falvaikkal. Egyedül a leányági leszármazottak érvényesítették jogaikat. 1612-ben Báthory Gábor szerzett jogok védelme alatt adta Móricz Péter fiának Mártonnak. 1621-ben Bethlen Gábor birtokfosztásáról szóló oklevélben Győ falu is meg van említve, amelyet a többi birtokokkal és falvakkal együtt Ruszkai Kornis Zsigmond pénzen vásárolt meg. A felszabadító háborúk megindulásakor a férfilakosságot Szegedre rendelték erődítési munkálatokhoz. A kibontakozás, a török iga lerázása, a Szeged és Gyula védelmére és ostromára induló segélycsapatok átvonulása kimondhatatlan károkat okoztak. Az eleség és állatállomány nagy része a