Csíkvári Antal (szerk.): Csongrád vármegye - Vármegyei Szociográfiák 1. (Budapest, 1938)

Csongrád vármegye II. rész. Megyei városok és községek

ben termelnek árpát és takarmánynövényeket, kö­zel 100 holdon cukorrépát. A gyümölcstermelés a nagy kiterjedésű határhoz arányítva nem jelentős. 13.184 gyümölcsfát írtak össze 1935-ben Derekegy­­házán, melyek közül 1550 alma-, 763 körte-, 744 cseresznye-, 1249 meggy-, 504 őszibarack-, 999 haj­­színbarack-, 2475 és 430 szilva, 2615 dió- és 1219 eperfa. Az állattenyésztés kedvelt a lakosság köré­ben, a sok tengerit, takarmánynövényeket főleg azért termelik. Állatállománya 910 szarvasmarhá­ból, 530 lóból, 4642 sertésből és 1374 juhból áll. A baromfitenyésztés, különösen a pulyka- és te­­nyészládé igen erős. 43.362 db., baromfiállományá­ból 35.829 tyúkféle, 2458 pulyka, 2513 lúd, 995 kacsa. Nagyobb ipartelepe a kenderkikészítő telep és a báró Weiss Manfréd-féle uradalom téglagyára, amelyet gróf Károlyi Gáspár alapított. A gyár 14 kamarás kemencével dolgozik évi maximális telje­sítménye 2.500.000 darab. A kemence befogadó­­képessége 100.000 darab. A gyár elsősorban saját használatra dolgozik s 22 időszaki munkást al­kalmaz. A község vasútállomása Szegvár vagy Szentes, u. p. és u. t. Szentes. Belterületén keresztül vezet a Szentes—Orosházi tv. ut. Helyben vásárokat, piacokat nem tartanak, a lakosság Hódmezővásár­helyre, Orosházára, Szentesre piacoz. FÁBIÁNSEBESTYÉN.* Kisközség a csongrádi járásban a Kórógy­ér mellett, beékelve Szentes város határába. Tipikus tanyai település, úgynevezett pusztaközség­. Népe­sebb lakott helyei Csárdaimajor (Rosenthal major), Jánosmajor, Nagymajor, Oromi major kb. 255 lélekkel, a többi lakos saját birtokán, tanyáján lakik. Szentes és Nagymágocs községekkel határos, teljesen sík vidék. Néveredete a XIII. századbeli templomépítés ha­tására alakult, mikor a két védszent nevének össze­foglalásával az ismeretlen pogány neve eltűnt s ke­resztény néven lett ismeretes. Eddigi történelmi ada­taink szerint a hódtavi csata után telepített kún falu. Első telephelye a nyelvben és szokásban magyartól elütő népnek. E nép a nagy pusztítás után saját te­rületén a régi kiváltságait megtartva, kapitányok irányítása alatt élt és jobbágyi helyzetben az állat­­tenyésztésen kívül földműveléssel is foglalkozott. Kúnszállás jellegét megőrizte, mert fekvésénél fogva is abba a területsávba tartozott, amelyet Máma-homokjával (ma Máma-puszta) a tétényi országgyűlés után ismét kánokkal telepítettek be. Alárendelt szerepük a XV. században kezdődött. Mindenkor függetleníteni akarták magukat a me­gyei hatóságoktól és ez az oka egyrészt, hogy Fábiánsebestyén falu hol Csongrád, hol Békés és Heves megye tartozékaként szerepel. A mohácsi vész előtt is feltűnik a neve, de már mint föld­művelő kúnok falujáé. A középkorban területileg Heves megyéhez tartozott. Kun beosztás szerint pedig Kolbász­székhez osztották be, mint ezt Mátyás király egy 1459-ben kelt oklevele is említi. Mint népes puszta területileg későbben Békés megye fennhatósága alá tartozott még 1464-ben is, a gyu­lai uradalomban. A 15. sz. második felében a Hunyadiak csa­ládi birtoka amelyet Hunyadi János halála után Szilágyi Erzsébet örökölt. Mátyás király csak 1487 körül rendelkezett, hogy a családi birtokot fia szá­mára megerősítse. Az 1490 június 17-i budai országgyűlés által kijelölt birtokok közé tarto­zott Fábiánsebestyén is. Corvin János hűséges em­bereinek meg­jutalmazására 1497-ben Gyula várának kötelékéből az enyingi Török-családnak adomá­nyozta. A Török-család eladta Porkoláb Márton­nak, akinek már 1504-ben birtokai között szerepel. A birtokszerzés, ami Porkoláb Mártonnak egész sor népes falut juttatott, királyi megerősítésre szorult. Ezért Porkoláb Márton királyi oklevelet eszközölt ki birtokaira, melyben Fábiánsebestyén is szerepel. Az oklevél kelte 1515 és a budai káp­talan adta ki. A falu jelentékeny részben megfogyott, mert a parasztlázadás személyes bosszúk következtében sok hasznos emberkéztől fosztotta meg az új birto­kosokat. A hódoltság sajátos berendezkedésénél fogva a régi megyei határokat nem tekintették ér­vényesnek és ezért a falut, mint területileg szom­szédosat a békési nahléba osztották be. 1542-ben Izabella királyné hűtlenség miatt Mágócsy Gáspárt (Porkoláb Márton fiát) megfosz­totta birtokaitól. Ekkor veszett el számára Fábián­sebestyén, amelyet Izabella megbízottja, Mágócsy András kapott. Rövid idő múlva azonban vissza­nyerte jószágait s a testvérek édesanyjuk halála után osztoztak birtokaikon. A családi birtokosztáskor már Csongrád megyei helységnek írják az előbbi évek­től eltérően. Ebben az időben a Csanádi káptalannak is voltak itt kisebb birtokai. Az 1552. évi török pusztítások érzékenyen érintették az eléggé népes magyar falut. Bár hódolt falu volt, 1559-ben is Gyula várának kellett adóznia. 1559-től Borne­missza Gergely foglalta el Mágócsy Gáspár birto­kait, így a várhoz legközelebb eső Fábiánsebestyént is, amelyet későbben a gyulai várhoz csatolt. Má­gócsy Gáspár a protestantizmust kezdettől fogva rá­­kényszerítette a jobbágyokra is. Különösen első neje, Patocs Anna révén terjesztette itt az új hitet. A török hűbérin­ távolléte alatt szabadon garázdál­kodtak a portyázó végvári katonák. A XVII. szá­zadban sok panaszt intéztek az erdélyi fejedelem­hez, amelyekben a főkérés mindig oltalomlevél el­nyerése volt, így kapott védelmet Móricz Márton Báthory Gábor fejedelemtől a lippai és borosjenői kapitányok zsarolásai ellen. 1621-ben Bethlen Gá­bor fejedelem hűtlensége miatt megfosztotta Móricz Mártont, birtokait Fizetés ellenében ruszkai Kornis Zsigmondnak adományozta. 1668-ban Kátay Ferenc kezén van, de mint örökös nélkül álló utolsó férfi­tag, eladta báró Keglevich Miklósnak 10.000 írt­ért. 1682-ben már eladás folytán Bereczky András­nak is volt itt birtokrésze. 1728-ban Harruckern János kapta, ekkor Szegedhez tartozó puszta. 1781-ben Békés vm. adót szedett a helységben. Újabb határkérdés keltezésekor Békés vm. s Csong­rád között találjuk. Fábiánsebestyén még 1852-ben is puszta. Felerészben a gróf Keglevich-család.

Next