Csíkvári Antal (szerk.): Csongrád vármegye - Vármegyei Szociográfiák 1. (Budapest, 1938)
Csongrád vármegye II. rész. Megyei városok és községek
ben termelnek árpát és takarmánynövényeket, közel 100 holdon cukorrépát. A gyümölcstermelés a nagy kiterjedésű határhoz arányítva nem jelentős. 13.184 gyümölcsfát írtak össze 1935-ben Derekegyházán, melyek közül 1550 alma-, 763 körte-, 744 cseresznye-, 1249 meggy-, 504 őszibarack-, 999 hajszínbarack-, 2475 és 430 szilva, 2615 dió- és 1219 eperfa. Az állattenyésztés kedvelt a lakosság körében, a sok tengerit, takarmánynövényeket főleg azért termelik. Állatállománya 910 szarvasmarhából, 530 lóból, 4642 sertésből és 1374 juhból áll. A baromfitenyésztés, különösen a pulyka- és tenyészládé igen erős. 43.362 db., baromfiállományából 35.829 tyúkféle, 2458 pulyka, 2513 lúd, 995 kacsa. Nagyobb ipartelepe a kenderkikészítő telep és a báró Weiss Manfréd-féle uradalom téglagyára, amelyet gróf Károlyi Gáspár alapított. A gyár 14 kamarás kemencével dolgozik évi maximális teljesítménye 2.500.000 darab. A kemence befogadóképessége 100.000 darab. A gyár elsősorban saját használatra dolgozik s 22 időszaki munkást alkalmaz. A község vasútállomása Szegvár vagy Szentes, u. p. és u. t. Szentes. Belterületén keresztül vezet a Szentes—Orosházi tv. ut. Helyben vásárokat, piacokat nem tartanak, a lakosság Hódmezővásárhelyre, Orosházára, Szentesre piacoz. FÁBIÁNSEBESTYÉN.* Kisközség a csongrádi járásban a Kórógyér mellett, beékelve Szentes város határába. Tipikus tanyai település, úgynevezett pusztaközség. Népesebb lakott helyei Csárdaimajor (Rosenthal major), Jánosmajor, Nagymajor, Oromi major kb. 255 lélekkel, a többi lakos saját birtokán, tanyáján lakik. Szentes és Nagymágocs községekkel határos, teljesen sík vidék. Néveredete a XIII. századbeli templomépítés hatására alakult, mikor a két védszent nevének összefoglalásával az ismeretlen pogány neve eltűnt s keresztény néven lett ismeretes. Eddigi történelmi adataink szerint a hódtavi csata után telepített kún falu. Első telephelye a nyelvben és szokásban magyartól elütő népnek. E nép a nagy pusztítás után saját területén a régi kiváltságait megtartva, kapitányok irányítása alatt élt és jobbágyi helyzetben az állattenyésztésen kívül földműveléssel is foglalkozott. Kúnszállás jellegét megőrizte, mert fekvésénél fogva is abba a területsávba tartozott, amelyet Máma-homokjával (ma Máma-puszta) a tétényi országgyűlés után ismét kánokkal telepítettek be. Alárendelt szerepük a XV. században kezdődött. Mindenkor függetleníteni akarták magukat a megyei hatóságoktól és ez az oka egyrészt, hogy Fábiánsebestyén falu hol Csongrád, hol Békés és Heves megye tartozékaként szerepel. A mohácsi vész előtt is feltűnik a neve, de már mint földművelő kúnok falujáé. A középkorban területileg Heves megyéhez tartozott. Kun beosztás szerint pedig Kolbászszékhez osztották be, mint ezt Mátyás király egy 1459-ben kelt oklevele is említi. Mint népes puszta területileg későbben Békés megye fennhatósága alá tartozott még 1464-ben is, a gyulai uradalomban. A 15. sz. második felében a Hunyadiak családi birtoka amelyet Hunyadi János halála után Szilágyi Erzsébet örökölt. Mátyás király csak 1487 körül rendelkezett, hogy a családi birtokot fia számára megerősítse. Az 1490 június 17-i budai országgyűlés által kijelölt birtokok közé tartozott Fábiánsebestyén is. Corvin János hűséges embereinek megjutalmazására 1497-ben Gyula várának kötelékéből az enyingi Török-családnak adományozta. A Török-család eladta Porkoláb Mártonnak, akinek már 1504-ben birtokai között szerepel. A birtokszerzés, ami Porkoláb Mártonnak egész sor népes falut juttatott, királyi megerősítésre szorult. Ezért Porkoláb Márton királyi oklevelet eszközölt ki birtokaira, melyben Fábiánsebestyén is szerepel. Az oklevél kelte 1515 és a budai káptalan adta ki. A falu jelentékeny részben megfogyott, mert a parasztlázadás személyes bosszúk következtében sok hasznos emberkéztől fosztotta meg az új birtokosokat. A hódoltság sajátos berendezkedésénél fogva a régi megyei határokat nem tekintették érvényesnek és ezért a falut, mint területileg szomszédosat a békési nahléba osztották be. 1542-ben Izabella királyné hűtlenség miatt Mágócsy Gáspárt (Porkoláb Márton fiát) megfosztotta birtokaitól. Ekkor veszett el számára Fábiánsebestyén, amelyet Izabella megbízottja, Mágócsy András kapott. Rövid idő múlva azonban visszanyerte jószágait s a testvérek édesanyjuk halála után osztoztak birtokaikon. A családi birtokosztáskor már Csongrád megyei helységnek írják az előbbi évektől eltérően. Ebben az időben a Csanádi káptalannak is voltak itt kisebb birtokai. Az 1552. évi török pusztítások érzékenyen érintették az eléggé népes magyar falut. Bár hódolt falu volt, 1559-ben is Gyula várának kellett adóznia. 1559-től Bornemissza Gergely foglalta el Mágócsy Gáspár birtokait, így a várhoz legközelebb eső Fábiánsebestyént is, amelyet későbben a gyulai várhoz csatolt. Mágócsy Gáspár a protestantizmust kezdettől fogva rákényszerítette a jobbágyokra is. Különösen első neje, Patocs Anna révén terjesztette itt az új hitet. A török hűbérin távolléte alatt szabadon garázdálkodtak a portyázó végvári katonák. A XVII. században sok panaszt intéztek az erdélyi fejedelemhez, amelyekben a főkérés mindig oltalomlevél elnyerése volt, így kapott védelmet Móricz Márton Báthory Gábor fejedelemtől a lippai és borosjenői kapitányok zsarolásai ellen. 1621-ben Bethlen Gábor fejedelem hűtlensége miatt megfosztotta Móricz Mártont, birtokait Fizetés ellenében ruszkai Kornis Zsigmondnak adományozta. 1668-ban Kátay Ferenc kezén van, de mint örökös nélkül álló utolsó férfitag, eladta báró Keglevich Miklósnak 10.000 írtért. 1682-ben már eladás folytán Bereczky Andrásnak is volt itt birtokrésze. 1728-ban Harruckern János kapta, ekkor Szegedhez tartozó puszta. 1781-ben Békés vm. adót szedett a helységben. Újabb határkérdés keltezésekor Békés vm. s Csongrád között találjuk. Fábiánsebestyén még 1852-ben is puszta. Felerészben a gróf Keglevich-család.