Dr. Zsilinszky Mihály: Csongrádvármegye története III. (Budapest, 1900)
Ötödik időszak. A reformok és küzdelmek kora. 1825-1848
delmi czélja lett volna, s így nem tette feleslegessé a Tisza szabályozásának sürgetését. Már 1834-ik év tavaszán a kérések által megpuhított helytartótanács arról értesítette Csongrád vármegye rendeit, hogy a Tisza és Maros folyók szabályozásánál alapul szolgálandó felmérések elrendeltettek, — egyúttal meghagyja nekik, hogy az e czélra kiküldött országos közegeknek lehetőleg segítségére legyenek. A rendek örömmel vették tudomásul a kormány gondoskodását, de 1835-ben a Tisza és Maros folyók rendezésénél, — okaivá az eddigi tapasztalatokon egyes kir. biztosok mellőzését és e helyett egy országos küldöttség kirendelését kérték. Ebbéli törekvésekben nagyban segítették őket a vármegyebeli nagy uradalmak is, melyek birtokaik nagy részének elöntése miatt erősen voltak érdekelve a Tisza szabályozása által. Innét van, hogy gr. Károlyi Lajos 1836-ban szívesen vállalta el a kir. biztosságot és hogy a Csongrád vármegyei főispáni szék elhagyása után ezt a tisztet közvetlen utódjára Tajnay Jánosra bízta, aki sok jóakaratot tanúsított ezen nagy fontosságú kérdés megoldására irányult tanácskozmányokban. Csongrád vármegye ösztönszerűen érezte, hogy a Maroson czélba vett átmetszések folytán a víz gyorsabban folyván le, itt fog megtorlódni és még nagyobb veszedelmet fog előidézni. Ezért 1838. májusában, a királyi biztos elnöklete alatt a Szegeden tartott tanácskozmányban részt vett küldöttei ismét nyíltan kifejezték abbeli aggodalmukat, hogy a Deszk alatt tervezett átmetszés Tápét veszedelembe fogja dönteni. És mivel — úgymond — Csongrád vármegye a mellékfolyók előzetes szabályozását a Tisza szabályozása nélkül nemcsak czéltalannak, hanem fölötte károsnak is tartja, a helytartótanács felkéretik, hogy a Maros mentén fekvő megyéket a Marosnak akár általános, akár részleges szabályozásától, továbbá Torontál vármegyét a Tisza melletti újabb töltések építésétől, melyek a Maros vizét áradás esetén folyásában akadályoznák, s a vármegye alsó részét és Szeged városát veszélyeztetnék, tiltsa el. Ezen álláspontjához ragaszkodván, megtagadta a fenti átmetszéshez követelt munkaerőt és újabb felterjesztésekkel és tiltakozásokkal élt. Hivatkozott arra, hogy csak törvényen és