Károly János: Fejér vármegye története 1. (Székesfehérvár, 1896)
A magyarok kora - II. Fejérmegye területének birtokosai a honfoglalás utáni első századokban
azt hiszem nem csalódom, hogy a vossianok is együtt említtetvén a bessenyőkkel, azok is bessenyők voltak, és csakis a varsa halászó eszközzel való foglalkozásuk következtében kapták a vossián, varsány elnevezést nemcsak ők, hanem lakott falvaik is. A bessenyő népen kívül már a XIII. század második felében bizonyosan királyi adományozás alapján letelepedve, találjuk Fejér megyében még a XKunokat. Székük, vagyis központjuk, a melyből kormányoztattak, Hantos volt, a mai Nagy-Hantos; szállásaik pedig, a melyeket a hantos-széki kapitány kormányozott, ezek valának: Hantos, Sárosd, Gyolcha Pál szállása, Ujszállás, Kethpolkarth, Thobak-Szent- Péter, Berther-szállása, Chobak, Ivánka-theleke, Kajtor, Jakabszállása, Előszállás, Karácsonyszállás és Perkáta, mely utolsó hely e néven csak egy későbbi oklevélben van így írva, de valószínűleg ugyanaz lesz a Kethpolkártól. Vájjon melyik uralkodó és mikor telepítette a kunokat Fejérmegyébe, vájjon Kuthen azon népéből valók voltak-e, a mely vele együtt befogadtatott, vagy abból a csoportból, mely a fellázadás után Bolgárországba menekülve, onnét a Tisza Duna közé viszsza telepíttetett, vagy a kik Hód mellett nyugotra szenvedett vereségük után fogságba estek, vagy itt hagyva mindenüket, nőket, gyermekeket, Havasalföldre menekültek s László király által onnét viszsza hozattattak, vagy később kerültek ide, nem tudom megmondani. De maga a korán elhunyt Gyárfás