Károly János: Fejér vármegye története 4. (Székesfejérvár, 1901)
A megye községeinek története - Hantos (Nagy, Kis és Közép)
az ország két érsekének, hogy a kunok legtöbbje nem akar megtérni, sőt még, a kik megkeresztelkedtek is visszaesnek a pogányságba, melynek vallási és társadalmi kultusa tűrhetetlen. Hogy IV. Béla 1254-ben elsőszülött fiát Istvánt egy keresztény kun nővel összeházasítá, semmit sem hatott rájuk. És így elképzelhetjük, hogy azon az egész kun területen, melyből ma már különféle terjedelmű birtokállományok alakultak, szállásokként külön csoportokban,ott fehéredtek messziről a sátrak, ott heverésztek azokban és azok közül a gyolcs vagy más szövetből szőtt nőies bő fehér ruhájukban, torzonborz fejükön kúp forma süveggel, külön szokásokkal, külön törvényekkel. Mindegyik szállás külön kapitánynyal, valamenynyi szállás a hantosszéki kapitány alatt. De akadt egy ember, IV. László idejében, aki ezen állapotnak véget vetett. Fülöp fermói püspök, akit III. Miklós pápa és azért küldött ide, mert jól tudta, hogy e feladatot rárakhatja erős vállaira, akinek szájat adott az Isten, hozzá bölcsességet és tudományt, aki tudott beszélni és cselekedni ott és akkor, amikor beszélni és cselekedni kellett. Fülöp legátus nagy dologra vállalkozott. A katholikus magyar nép közt — irta a pápa — mely az Úr parancsát híven követé, egy más nép, más társadalom fészkelte be magát, mely földművelők között nomád, keresztények közt pogány, harmadfél százados európai czivilizáczió között még a sivatag barbárja maradt és erkölcstelenségeit a magyar népre is átterjeszté. Ez állapot megszüntetését követelte Fülöp legátus a királytól és tanácsosaitól, követelte, hogy