Károly János: Fejér vármegye története 4. (Székesfejérvár, 1901)

A megye községeinek története - Hantos (Nagy, Kis és Közép)

az ország két érsekének, hogy a kunok legtöbbje nem akar megtérni, sőt még, a kik megkeresztel­­kedtek is visszaesnek a pogányságba, melynek val­lási és társadalmi kultusa tűrhetetlen. Hogy IV. Béla 1254-ben elsőszülött fiát Istvánt egy keresztény kun nővel összeházasítá, semmit sem hatott rájuk. És így elképzelhetjük, hogy azon az egész kun területen, melyből ma már különféle terjedelmű birtok­állományok alakultak, szállásokként külön csoportok­ban,­­ott fehéredtek messziről a sátrak, ott heverész­­tek azokban és azok közül a gyolcs vagy más szövetből szőtt nőies bő fehér ruhájukban, torzonborz fejükön kúp forma süveggel, külön szokásokkal, külön törvényekkel. Mindegyik szállás külön kapi­tánynyal, valamenynyi szállás a hantosszéki kapi­tány alatt. De akadt egy ember, IV. László idejében, a­ki ezen állapotnak véget vetett. Fülöp fermói püspök, a­kit III. Miklós pápa és azért küldött ide, mert jól tudta, hogy e feladatot rárakhatja erős vállaira, a­kinek szájat adott az Isten, hozzá bölcsességet és tudományt, a­ki tudott beszélni és cselekedni ott és akkor, a­mikor beszélni és cselekedni kellett. Fülöp legátus nagy dologra vállalkozott. A katholikus magyar nép közt — irta a pápa — mely az Úr parancsát híven követé, egy más nép, más társadalom fészkelte be magát, mely földmű­velők között nomád, keresztények közt pogány, harmad­fél százados európai czivilizáczió között még a sivatag barbárja maradt és erkölcstelenségeit a magyar népre is átterjeszté. Ez állapot megszüntetését követelte Fülöp legá­tus a királytól és tanácsosaitól, követelte, hogy

Next