Károly János: Fejér vármegye története 4. (Székesfejérvár, 1901)
A megye községeinek története - Lovasberény
IIGV/S-BEIGV. Ácsa, Baracska, Börgönd, Bágyon, Csala, Felső-Tabajd, Iváncsa, Jégháza, Kajászi-Szent-Péter, Kisfalud, Küldő, Nadap, Őrsiget, Palcza- Telek, Pázmánd, Perkáta Rácz-Keresztur, Saág, Sárosd, Sz.-Pan, ■ Sz.László, Sz -Miklós, Széplak, Szolgaegyháza, Técs,arsány, Velencze, Zedreg, Lovas-Berény Fejér megyének egyik legszebb, legrendezetebb jó módú nagyközsége, vagy miként szabadalomlevelénél fogva a régi jogos elnevezést is meghagyhatták volna neki, mezővárosa. Fekszik a Meleghegy aljától nyűgat felé terjedő fensikon, Ácsa, Forna, Pátka Csala, Pákozd, Sukoró, Nadap, Pázmánd, és Vereb határai között. Földje meg van áldva mindazon tulajdonokkal, a melyek a lakosok jólétéhez megkivántatnak. Van jó termő földje, uradalmi birtokot képező s kiváló gonddal kezelt gyönyörű erdeje, s részben ismét van újra ültetett szőlője. Lakosai római katholikus, ev. református és zsidó hívőkre oszolván, mindegyiknek megvan a saját temploma, imaháza, lelkipásztora és iskolája. Dénesfalvai Cziráky Antal grófban és családjában pedig egy oly főurat bir, ki a közönségnek bárhol észlelhető kulturális és anyagi szükségén a legkészségesebb lélekkel siet segíteni. Úgy a grófi család igazi emberbaráti szeretetének, mint a lakosság lelkipásztorainak, tanítóinak és elöljáróinak múlt és jelenben köszönhető, hogy az egyetértés testvériség és béke áldásait élvezik egyaránt. Nyelvre nézve ma már mind magyarok, t. i. a róm. kath. lakosságnak az a része is mely a múlt században történt letelepedésekor a német nyelvet hozta magával. Iskolák tekintetében semmi kívánni valót nem hagy fen e mezőváros, mert van a róm. katholikus