Károly János: Fejér vármegye története 5. (Székesfejérvár, 1904)
A megye községeinek története - Pázmánd
72 Jakussith György szerémi vár. püspök és 1637 ápril 3-án Pozsonyban kelt levele által a komáromi jezsuitáknak adományozta, bár ez adományozást Lipót király csak 1694. jan. 27-én hagyta jóvá Markievics Jakab komáromi superior kérésére.1) Ugyanezeké volt a Pázmándtól keletre fekvő s máig is Pázmándhoz tartozó Bágyon puszta is, melyet 1736-ban a pannonhalmi főapátság konventje előtt Sándor Lőrincz, István és Györgytől, Töttösi Endre Ádám és Katalintól és Kajdacsy Istvántól 160 rémusrtért vettek meg, a mely tehát a Baracskay Pálffyak leszármazottjainak birtoka volt és sohasem Kápolnás- Nyék uraitól foglalták el a jezsuiták. Igaz ugyan, hogy 1658. aug. 1-én Wesselényi István és Török Ferencz uj adományt kaptak Orsziget, Perkáta, Keresztül, Berény, Pázmánd, Nadap és Técsre, de a beiktatás alkalmával, melyet Csajághy Gergely, kir. ember jelenlétében Komáromban a győri káptalan teljesített, Pázmánd érdekében Jambrekovics Ferencz komáromi házfőnök a beiktatás ellen tiltakozott. A Baracskai Pálffy család nő ági örökösei, noha az 1666. febr. 18-iki Lipót féle új adománylevélben nem kapták meg Pázmándot is, mégis azt a többi birtokkal együtt a győri káptalan előtt 1699. jan. 19-én Heister Sigbert grófnak örök áron eladják. Heistert be is vezették a birtokokba, de Pázmánd érdekében szinte a komáromi jezsuiták, mint a kik már 1637. óta birtokában voltak, tiltakoztak. Ezek bírták azután egész elterültetésükig. Ők emelték a díszes kastélyt, mely szilárd épület valósággal az ő építkezésük jellegét dicséri. Ők építettek a ' Királyi könyvek III. 161.