Károly János: Fejér vármegye története 5. (Székesfejérvár, 1904)

A megye községeinek története - Pázmánd puszta - Perkáta

Fiuménak Magyarországhoz való kapcsolásában vas­szorgalmával és propositióival elévülhetlen érdeme­ket szerzett; a hétéves háborúban személyes vitéz­ségével vívta ki uralkodója elismerését, s betetézte érdemeit ama hazafias tettével, hogy az éhséggel küzdő cseh népnek oly nagy mennyiségű gabnát szállított, hogy a nyomort teljesen sikerült meg­szüntetni. A Győry családot kezdettől fogja jellemzi a mély vallásosság. Több vaskos kötetet tesznek ki a grófságra emelt Győry Ferencz kéziratai, ki szor­galmasan gyűjtötte az anyagot a megszüntetett szer­zetesek vagyonának védelmére s annak bizonyítására, hogy az nem a kincstárt, hanem az egyházat illeti. Sok érdeme van abban, hogy létesült a róm. kath. vallásalap és a róm. kath. tanulmányi alap. Az ala­pok létesítésére czélzó munkája, a jogbölcseletről, és a lótenyésztésről irt dolgozatai kéziratban Győry Te­rézia grófnő birtokában vannak. Érdemeiért II. József 1785. január 20-án kelt okiratban őt összes utódaival grófi rangra emeli. Győry Ferencz grófi rangját csak öt évig él­vezte, meghalt 1790-ik aug. 5-én élete 67-ik évében három gyermeket hagyván maga után, Ferenczet, ki az egyenes leszármazásban e néven ötödik, 1774-ben született, Krisztina Theresiát, gróf Somo­gyi János volt alkanczellár nejét (e család utolsó sarja Walliss Gyula grófné) és Josephát, férjezett báró Gerlitzy Ferencznét. Gróf Győry Ferencz még csak 16 éves ifjú volt, mikor atyját elvesztette, de örökölte annak éles elméjét, munkakedvét és hazaszeretetét. Gyor­san haladt a közpályán, csaknem ugyanazon utat .*

Next