Károly János: Fejér vármegye története 5. (Székesfejérvár, 1904)
A megye községeinek története - Pázmánd puszta - Perkáta
Fiuménak Magyarországhoz való kapcsolásában vasszorgalmával és propositióival elévülhetlen érdemeket szerzett; a hétéves háborúban személyes vitézségével vívta ki uralkodója elismerését, s betetézte érdemeit ama hazafias tettével, hogy az éhséggel küzdő cseh népnek oly nagy mennyiségű gabnát szállított, hogy a nyomort teljesen sikerült megszüntetni. A Győry családot kezdettől fogja jellemzi a mély vallásosság. Több vaskos kötetet tesznek ki a grófságra emelt Győry Ferencz kéziratai, ki szorgalmasan gyűjtötte az anyagot a megszüntetett szerzetesek vagyonának védelmére s annak bizonyítására, hogy az nem a kincstárt, hanem az egyházat illeti. Sok érdeme van abban, hogy létesült a róm. kath. vallásalap és a róm. kath. tanulmányi alap. Az alapok létesítésére czélzó munkája, a jogbölcseletről, és a lótenyésztésről irt dolgozatai kéziratban Győry Terézia grófnő birtokában vannak. Érdemeiért II. József 1785. január 20-án kelt okiratban őt összes utódaival grófi rangra emeli. Győry Ferencz grófi rangját csak öt évig élvezte, meghalt 1790-ik aug. 5-én élete 67-ik évében három gyermeket hagyván maga után, Ferenczet, ki az egyenes leszármazásban e néven ötödik, 1774-ben született, Krisztina Theresiát, gróf Somogyi János volt alkanczellár nejét (e család utolsó sarja Walliss Gyula grófné) és Josephát, férjezett báró Gerlitzy Ferencznét. Gróf Győry Ferencz még csak 16 éves ifjú volt, mikor atyját elvesztette, de örökölte annak éles elméjét, munkakedvét és hazaszeretetét. Gyorsan haladt a közpályán, csaknem ugyanazon utat .*