Gyárfás István: A jász-kúnok története 2. Kr. u. 884-1301 (Kecskemét, 1873)
Megjön az éj, szomorún feketédnek az ormok, az élet Elnyugszik, s a fél föld lesz nyoszolyája, de engem Fölver az elmúlt szép tetteknek gondja. Derengő Lelkem előtt lobogós kopjak és kardok aczéli Szeldelik a levegőt, villog, dörög a hadi környék. ...................halljátok ti hazának gyermeki számat. Későn hangzik bár, de magában hordja halálos Harczok fergetegét, s hű a haladékony időhöz. ......................Tisza boldog partjait, és a Nagy Duna mellékét ellepték gyenge fiúkkal, S hó kebely deli hölgyekkel diadalmas apáink, Ok, kiket annyi halál meg nem fárasztható, kikkel Nem bírt a hadi vész, az idő mélyébe merültek, S hamvaikat már a szellő sem lelheti többé. Vörösmarty Zalán futása és Gserhalom.