Gyárfás István: A jász-kúnok története 3. 1301-1542 (Szolnok, 1883)
Előszó
ELŐSZÓ. Munkám 3-ik kötetének kézirata 1875-ik évben már készen volt, midőn életviszonyaim a Pesten való állandó megtelepedést tévén szükségessé, itten folytatott történelmi kutatásaim anyi, eddig nyilvánosan nem ismert történelmi adatokhoz juttattak, hogy ezeket munkámban felhasználni el nem mulaszthattam; ez azonban az egész kész szövegnek csaknem teljesen új átdolgozását tette szükségessé. E közben megtörtént azon politikai nagy változás, mely szerint az 1876. XXXII. t. sz. I. fej. 17. és 19. pontjai rendeletével a jászkún kerület mint önálló külön törvényhatóságnak tétele megszűnvén, a jász és nagykun kerület Szolnok megyével, a kiskun kerületből két község Pest, a 8-dik Dorosma pedig Csongrád megyével egyesítettek, s ebből következett az is, hogy azon házi pénztárak, melyek e munka kiadásának biztosításául valónak rendelve, hosszú ideig tárgyalt felosztás alá kerülvén, e körülmény ennek megjelenhetését mind ez ideig késleltette. Ez akadály azonban közelebb nem csak elhárittatott, hanem Jász-Nagykún-Szolnokmegyének 1881-ik évi máj. 21-iki közgyűlésén e munka ügye Veres Károly megye bizottsági tagnak és társainak indítványa s a megyei állandó választmány véleményes jelentése folytán tárgyalás alá vétetvén, Sipos Orbán megyei alispán indítványozta: „mondja ki a közgyűlés, hogy a Gyárfás István történetíró „Jászkúnok története“ czimű munkája 3-ik kötetének