Pesty Frigyes: A Szörényi bánság és Szörény vármegye története 2. (Budapest, 1878)
K
ÉS SZÖRÉNY VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 123 visi nemeseket, és azoknak jobbágyait fölmentette a kenézi jövedelmek fizetése alól, melylyel azelőtt a bánoknak tartoztak. Ugyan ez évben Hunyadi János Karánsebes városának hűségét tekintetbe vévén, annak a városhoz nyugatra eső Rakovicza falut adományozza. A nagy hős lelkesült fegyvertársa Kapisztrán János szintén járt itt Sebesben, hol 1455. október 30-án Macskási Jakabot és nejét Annát bőkezűségük jutalmazására a minoriták confraternitásába befogadta. A török veszély erősen kopogtatott az ország határán, és Hunyadi János mindent elkövetett, a haza ellenállási erejének fokozására, így 1456. június 12-én Szegedről kelt levelében megparancsolja az erdélyi szászoknak, hogy rögtön fejenkint és általánosan felkelvén, minden lovasságukkal, és gyalogságuk nagyobb részével jól fölszerelve és fegyverkezve a jövő kéz. Sz. János napján Ivaránsebesen legyenek. Hunyadi maga is kijelenté, hogy ez időben ott lesz. Ide a szászok a büntetés daczára, melylyel a királyi levél fenyegette, nem jöttek, és azért Hunyadi őket újra komolyan meginti, hogy június 25-én a Duna révénél, Keviben legyenek. Körülbelül ezen korban, t. i. 1449. évben a karánsebesi kereskedés is nagyobb figyelem tárgya. Ez évben t. i. György rácz despota bizonyságot tesz arról, hogy ő a magyar országos rendek megbízásából Garai László nádorral és Újlaki Miklós erdélyi vajdával, egy a törökkel kötendő fegyverszünetre nézve némely pontokat megállapítván, annak kieszközlését magára vállalta. E pontok egyike, hogy a török kereskedők áruikkal szabadon jöhessenek Nándorfehérvár, Kevi, Haram, Szörény és Karánsebes városokba, hogy ott üzleteik után járjanak; a magyar kereskedők javára hasonló czélra török földön szintannyi helység fog kiszemeltetni. Karánsebes városa akkor már oppidumnak neveztetik rendesen, és 1457. év óta kellőleg szervezett tanácscsal bir, melynek személyzetét a XVII. század közepéig kevés hiánynyal ismerjük. Dán András, a város egykori bírája egy kaszálóját nemes Macho István ottani lakosnak 12 arany forintért adta el. Erről a városi törvényszék 1457. január 25-én kelt bizonyító levelet adott ki, melyből legelőször megtudjuk, a tör