Bálint Gyula György (szerk.): Mozaikok Csongrád város történetéből 1985 (Kecskemét, 1985)
Ördögh József: Csongrád és környéke (a csongrádi öregszőlőktől az algyői vasúti hídig) ár- és belvízmentesítésének története 1948-ig, a társulatok államosításáig
Ezen alig egy évtized alatt kétszeri árvízkiöntés mindenkit meggyőz arról, hogy a Tisza szabályozásnak, illetve annak nem kellő körültekintéssel történt foganatosításának a közép Tisza vidék áldozata lett.11 Indokolt, hogy a kormány nem nézhette tovább, hogy Csongrád — (felgyevi öblözet) —amely csupán az 1876 évig azon támaszkodott, hogy természetes magaslatai elegendők a Tisza árjai elleni védelemre —, mintegy nyílt kapu maradjon, s évről-évre nagyobb árvédelmi költségeket emésszen fel. Ezen gondoskodás, illetve ezen lehetetlen helyzet megszüntetése abban nyilvánult, hogy ténylegesen, csak papíron lévő Csongrád-felgyői öblözet ármentesítő társulattá való alakításánál automatikusan miniszteri biztos kinevezése mellett hivatalból intézkedjen. Csongrád község az árvíz után Az árvédelem alatt részletekben utalványozott 50 000,0 Ft államkölcsön elengedése iránt a képviselőtestületben indítványt terjesztettek elő, azonban ezen kérelem nem lett teljesítve, dacára annak, hogy az előterjesztésben ki lett adva, hogy a Csongrád község által teljesített árvízvédelem nemcsak Csongrád határának megvédését, hanem egy Szegedig terjedő s különböző ármentesítő társulatok területeinek árvíz elleni megoltalmazását is célozta. Ezen kölcsönnek a most hivatkozott indoklási elengedése tekintetében a későbbi években több alkalommal létezett felterjesztés, azonban sikertelenül. Az elutasítás burkolt indoka az volt, hogy Csongrád kérelmének kedvező elintézése úgyszólván az összes ármentesítő társulatok hasonló elengedési kérelmének benyújtására ösztönözné, s a precedens kétségtelenül és letagadhatatlanul fennállna.11 Végre is Dr. Wekerle Sándor pü. miniszter talált indokot a kérelem elintézésére, nevezetesen a bor és a szesz fogyasztási adót oly alacsonyra szállította le, hogy a felesleges jövedelemből részletekben törlesztendő kölcsön befizethető lehetett. Az 1887. évi töltésszakadás méginkább bebizonyította az öblözetenkénti védekezés tarthatalanságát, pedig ebben az évben a védekezés már egységesebb volt. Az egységes társulat megalakulása Rögtön az árvíz végén — már május 12-én Baross Gábor földművelésügyi miniszter 21740 sz. rendeletével újra felhívta a társulatot a már 1885. évben kiadott rendeletének végrehajtására, tehát a megalakulásra. Ezen sürgetésre július 2-án Csongrádon összeültek Csongrád—Csany—Tömörkény kisbirtokosainak és Felgyő, Sövényháza, Felsőpusztaszer uradalmi birtokok képviselői a teendők megbeszélésére. Társulattá is alakultak. Azonban olyan kikötéseket tettek, amit a minisztérium törvénybe ütközőnek talált. Látva, hogy az egyes öblözetek saját ügyük intézésére alkalmatlanok, s hiányos védekezésük még alsóbb érdekeltséget főleg Szegedet — is veszélyeztették, a miniszter ezt a Társulatot felosztotta és törvényadta jogánál fogva 1888. év július 22-én 3/133. sz. rendeletével Kállay Albert, Szeged, Hódmezővásárhely és Szabadka városok főispánját miniszteri biztossá nevezte ki, s melléje a Szegedi Folyammérnökségtől Fromm Miklós királyi mérnököt rendelte ki igazgató főmérnökül. A Társulat a miniszteri biztos elnöklése alatt 1888. augusztus 22-én tartott közgyűlésen alakult meg. Csongrád—Sövényházi Ármentesítő és Belvízszabályozó társulat néven, célul tűzvén ki a Csongrádi szőlőktől a Sövényházi keresztgátig terjedő öblözet ár- és belvizek esetleges rombolásai ellen való megvédését.