Szűcs István: Szabad királyi Debreczen város történelme III. (Debreczen, 1871)
Harmadik korszak. Debreczennek királyi városi rangra emeltetésétől (1693) 1848-dik évig - Első rész. Debreczen város külélete - Második fejezet. A szathmári békeegyezménytől II. Leopold király uralkodása kezdetéig
nyomorral küzdöttél, s ennek daczára te még akkor is, midőn az 1802-dik évi debreczeni nagy tűzvész darabosutczai nádfedelű egyszerű házikóddal együtt csekély értékű mindenedet, sőt még házikód végében levő kisded lúgosodat — önkezeid csinálmányát is — teljesen megemésztő, és te semmi nélkül maradva, éhhalállal küzdöttél : te akkor is veséket lágyító és sziveket repesztő keserédes dalaidnak, közelebbről a „Szélhez“ czimzett örökbecsű ódádnak alkotásával enyhitgetéd bánatos lelkednek jogosult fájdalmait, s sajgó keblednek gyötrő keserveit. Pihend! csendes föld alatt, hatvan-utczai temetőbeli sírodbansírodban, melyhez én — a midőn csak Debreczenben lehet időzni szerencsém, — születésed (1773. nov. 17.) és halálod (1805.január 28.) évfordulati napján, derűben, borúban, fagyban, sárban, hóban, esőben mindig kizarándokolni szoktam) pihend — ismétlem — óh nagy hazafi! csendes föld alatt harmincz és nem egészen két nyomorúságos évre terjedt földi vándorlásod nehéz fáradalmait. A te neved dicsőítésére tégedet hamvaidban (ah! miért csak hamvaidban?)hálásan tisztelő hazádfiai, nevedhez méltó díszes emléket állítottak sírod fölibe. Bizony bizony neved dicsőítését te sok szenvedés, sok anyagi nélkülözés árán — mondhatni szivvereden vásároltad meg. Azonban ki tudja vajon ha a szerencse neked kényelmes életpályát juttat vala osztályrészül , nem űzi vala-e a kényelmes életmód messze el tőled a művészet ihlettségét? Ah! mert rajtad is be kellett — fájdalom! a szó teljes értelmében kellett — teljesednie a tapasztalás szomorú oktatásiból merített azon nagy igazságnak, miszerint a művészetnek vagy magányra, vagy nyomorra, vagy szenvedélyre, vagy egyiránt mind a háromra van szüksége; és hogy a művészet lanyha légkörben hamar elsatnyul, s az, nagyban hasonlít azon sziklavirághoz, melynek éles szélre és kemény ágyra van szüksége. Légy üdvözölve még egyszer utoljára általam, Csokonai Vitéz Mihály dicső fia Debreczen városnak. De midőn én a te nagy nevedet, gyenge erőmhöz