Dr. Zelizy Dániel: Debreczen sz. királyi város egyetemes leírása (Debrecen, 1882)
II. Társadalmi s egyéb viszonyok - VI. Irodalom, szinészet, könyvtárak
anyagi haszonért, hanem a színház-tulajdonos városi közönség helyett vállalkozik, és a netaláni tiszta hasznot a színház javára fordítja. Jellemző, hogy a színügy-egyletnek, a légszesz-világítás és fűtés mellett, a város évenként 1200 frt subventiót ajánlott, tehát 10 évre 12.000 forintot. A színügy-egylet azonban a ruhatár és díszletek beszerzésére és az első költségek teljesítésére 14,000 forintot kívánt, oly feltétellel, hogy azt 10 év alatt törleszti, és ezenkívül a szerződési idő lejártával az így szerzett és szerzendő beruházást a városnak jó karban átadja, és e feltételeket teljesítette is; a subventiót tehát viszszautasította. Önzetlen ügyszeretettel indulván meg a szinügy-egylet működése 1866. július 1-én, még az a szerencséje is megvolt, hogy Kiss Sándor személyében egy szintén önzetlen, a mellett szakértő és erélyes férfit nyerhetett meg intendánsnak. Az intendatura jó sikerrel kezdte és folytatta működését, különösen az első négy színi éven át. A siker fokozódása azonban 1871-ben a debreczeni közönség és az intendaturán kívül eső okok miatt megszűnt. Az udvari subventióban részesülő színházak, a kolozsvári és a pesti nemzeti színház magasabb fizetéseikkel néhányat a legjobb tagok közül magukhoz vontak. A közönségnek nálunk is kedvencze, Blaháné Kölesi Luiza, ki 1866-tól kezdve állandóan színházunknál játszott, 1871. április 27-ikén utoljára lépett fel, és Budapestre távozott. Helyeiket gyengébb tagokkal kelle pótolni. Ezenkívül a megmaradt jobb tagoknak fizetését is majdnem évenként emelni kellett. Átalában az anyagi viszonyoknak ez időtájt megnehezedtét a színháznak is meg kellett éreznie. A népszínház is elvett egy párt a legjobb tagok közül, p. o. Együdöt és Horvátot. 1873-ban Kiss Sándor leköszönvén, Serényi Imre lett az intendáns. A körülmények mind nehezebbekké váltak, úgy hogy az intendatura 3 utolsó éve már csak tetemes deficittel tudta magát fentartani. Azonban a végeredmény, az intendatura 9 évére visszatekintve, mégsem mondható kedvezőtlennek, mert végleges visszaléptekor 1875-bena cselekvő állás 18,344 frt 34 krral volt magasabb mint a szenvedő állás, vagyis az összes szinidény alatti színházi jövedelemből a terhek levonásával, ezen vagyonérték maradt fel beruházásokban. 1875-től fogva magánvállalkozóknak adatott a szinház. 1875-től 1878-ig Temesváry Lajos igazgatónak, 1878—1881-ig egy színészegyesületnek, melynek élén Mándoky Béla állott. 1881. október 1-én