Odrobenyák Nep. János: Gödöllő hajdan és most (Budapest, 1875)
Mindennemű élet két fő részre oszlik: az önfejlődés, és az abból ösztönszerűleg kiható speciális öntökéletesítés szakára, fölfelé emelkedve a tökély legmagasb pontjáig; továbbá a tökély legfelsőbb magaslatáról lefelelé zajló hanyatlás, és önmegsemmisülés korára. Ezen általános természeti törvény alól semmi sincs kivéve. A családok, nemzetek, városok, országok épen úgy élnek, mint a lények és egyedek, de mégis azon különbséggel, hogy míg az egyedek öntesti és szellemi tökéletesítésének elérésére bizonyos időtartam, kor van meghatározva, melyen túl visszatarthatlanul következik a hanyatlás: azalatt a családok egymástól eltérő életet élnek. Némelyik bolygó csillagként tűnik föl az élet láthatárán, s minden nyom nélkül elenyészik ; más családok életfájának dúslombozatú ágai évszázadok hosszú során át terjeszkednek, oly virágzólag, mintha a természetes lefelé való hanyatlás ellenére kiváltságolva lennének. A nemzetek is épen úgy, mint az egyedek önfentartási ösztönüknél fogva fokozatos önfejlődés, és tökéletesedés felé, éspedig annak a lehető legmagasb pontjához eljutni iparkodnak, mely 1*