Odrobenyák Nep. János: Gödöllő hajdan és most (Budapest, 1875)

Mindennemű élet két fő részre oszlik: az ön­fejlődés, és az abból ösztönszerűleg kiható speciá­lis öntökéletesítés szakára, fölfelé emelkedve a tö­kély legmagasb pontjáig; továbbá a tökély legfel­sőbb magaslatáról lefelelé zajló hanyatlás, és ön­­megsemmisülés korára. Ezen általános természeti törvény alól semmi sincs kivéve. A családok, nem­zetek, városok, országok épen úgy élnek, mint a lények és egyedek, de mégis azon különbséggel, hogy míg az egyedek öntesti és szellemi tökéle­tesítésének elérésére bizonyos időtartam, kor van meghatározva, melyen túl visszatarthatlanul kö­vetkezik a hanyatlás: azalatt a családok egymás­tól eltérő életet élnek. Némelyik bolygó­ csillagként tűnik föl az élet láthatárán, s minden nyom nél­kül elenyészik ; más családok életfájának dúslombo­­zatú ágai évszázadok hosszú során át terjeszked­nek, oly virágzólag, mintha a természetes lefelé való hanyatlás ellenére kiváltságolva lennének. A nemzetek is épen úgy, mint az egyedek önfentartási ösztönüknél fogva fokozatos önfejlő­dés, és tökéletesedés felé, és­pedig annak a le­hető legmagasb pontjához eljutni iparkodnak, mely 1*

Next