Komoróczy György (szerk.): Hajdúhadház múltja és jelene - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Közleményei 2. (Gyula, 1972)
IV. fejezet. A politikai község története - Komoróczy György: Az önkormányzati igazgatás 1606-1948 között
Tagadhatatlan, hogy a feudalizmus időszakában a városi hatóság az akkor uralkodó birtokos osztály érdekeit szolgálta, hiszen képviselete a birtokosokból alakult. A kapitalizmus termelési viszonyai között viszont a birtokosok mellett feltűntek a szabadpályán dolgozó értelmiségiek, akik között sokan teljesen idegenek voltak és a hajdúk szabadságlevelét sohasem látták, ilyen természetű hagyományaik nem voltak; kívülük egyremásra gazdagodtak meg ,a kisiparosok közül, akik szintén nem éreztek közösséget az ősi joggal, hiszen más vidékekről származtak a városba. Hasonlóan történt a szabad paraszti léttel is a jobbágyság megszüntetése után, s a hajdúvárosokban élő földbirtokosok — keresve a munkáskezet — a kedvezőbb munkalehetőségeket, nem pedig a hajdúsághoz való odatartozást nézték; az éhező, kenyörtelen parasztok viszont nem feltétlenül ott cselédeskedtek, ahová őseik hagyománya kötötte őket, hanem odavándoroltak, ahol a megélhetés elemi feltételeit megtalálhatták. A hagyomány összetartó ereje inkább csak egyesek tudatában élt, s legfeljebb akkor hivatkoztak rá, amikor akár a munkásmozgalommal, akár az államhatalommal szemben valamilyen kívánságot érvényesíteni akartak. A kapitalizmus végleg szétverte a hajdúság már kezdettől bomló egységét, s még a maradványait is törekedett összetörni. Ezzel a folyamattal párhuzamosan, de ellentétes irányban tűnt fel egy olyan eszmei áramlat, amely az elnyomott és kizsákmányolt rétegek köréből indult ki. Ezekben a függetlenség megvédésének és a szabadság kivívásának vágya s a történeti múlt haladó erőinek védelme élt. De ennek az irányzatnak már szociális tendenciája volt. S míg az uralkodó rétegek a hajdúk korábbi szabadságában a maguk őseit tisztelték, addig a kibontakozó proletármozgalom a hajdúelődökben a jogokért harcoló, földért küzdő személyeket látott. Hadház város 1870-ben véglegesen és következetesen felvette a Hajdúhadház nevet, amelyet már korábban, főként a XVIII. sz.-ban is használt, de akkor még nem állandó jelleggel. Az 1870. évi 42. tc.-vel megtartotta városi szervezetét, de a többi hajdúvárossal együtt a még mindig továbbélő kerületi keretben. A Hajdúkerület megszüntetése ellen a kiegyezés utáni években oly éles volt a tiltakozás, hogy az akkori nagy átszervezés időszakában indokolatlannak látszott a fennálló helyzeten változtatni. Emiatt megmaradt a kerület, s nemsokára eljött az ideje annak, hogy nyugodtabb körülmények között, már a Tisza Kálmán-féle kormányzat valósítsa meg ezeket a kiegyezés államrendszerében természetes követelményeket. A Hajdúkerület betöltötte történelmi hivatását, megszűntek azok a mozgalmi-szervezeti okok, melyek annak idején a városok egységes igazgatási rendjén belül a kerületi kormányzatot létrehozták s az új államigazgatás egységes vármegyéket, azokon belül városokat, községeket, vagy a megyéktől független törvényhatósági jogú szabad királyi városokat alkotott. Az 1876. évi 33. tc.-vel az országgyűlés megalkotta Hajdúvármegye törvényhatósági bizottságát, s ezen belül a volt privilegiális hajdúvárosok sorából Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló, Hajdúnánás, Hajdúhadház és Hajdúdorog a járásokkal azonos jogú városokká, ún. „rendezett tanácsú városokká” váltak, míg Vámospércs községi szervezetté alakult át. Hajdúhadház „Rendezett Tanácsú város Szervezési Szabályrendelete” az 1886. évi 22. tc. keretelőírásaihoz igazodva, 1887. január 26-án született meg. E Szabályrendelet végső soron teljesen felszámolta a korábbi feudális igazgatási formákat és új, kapitalista jellegű városi hatósági és hatalmi szerveket hozott létre. Lényegében megalkotta az újkori közösségi élet jogpolitikai és közigazgatás-hatóság szervezetét, anélkül azonban, hogy a gazdasági élet adottságai ennek érvényben maradását sokáig biztosították volna. E szabályozás értelmében a város hatósági jogkörét három testületi intézmény gyakorolta: a városi képviselőtestület, a városi tanács és gyámügyekben az árvaszék, amely ugyan hivatali munkakört látott el, de a gyámhatóság elvi irányvonalát az e célra rendelt testület állapította meg.