Szeremlei Samu: Hód-Mező-Vásárhely története 5. A közmivelődés története 1526-1848. II. (Hódmezővásárhely, 1913)
A közmivelődés története 1526-1884. Második rész - 18. Hatóságaink
474 A HELYI hatóság, a földesurak és az orsz. rr. három vármegyénkben ismét megszűnt a fő- és1566. alispánság. De megszűntek a nádori és kikiáltott törvényszékek is, úgyhogy ily körülmények közt a régibb törvény (1552: LVI.) értelmében kénytelenségből is szünetelnie kellett mindenféle igazságszolgáltatásnak és törvénykezésnek. A legfőbb közigazgatást a kincstartóktól a kamarák vették ugyan át, de ezek a roppant távolság, a török és a közlekedési akadályok miatt a legritkábban voltak oly helyzetben, hogy rólunk hatályosabban intézkedhettek volna. A közbátorság és igazság fenntartásának minden dolga tehát szükségképp a helyi hatóságra, a községek biráira nézett, a mint ezt a vásárhelyieknek a mártélyi határ dolgában követett eljárása tanúsítja. A török e rész [1559- ben semmi nehézséget sem formált, mert ő, ha a maga adóját megkapta, azontúl a községek ügyeivel, szokásaival, törvényeivel mit sem törődött, a jobbágyok szintén nem sokat búsultak a magyar felsőbbség elpusztulásán, mert az rajok csak terhet rótt s a magyar urak és ezek tisztjei országszerte embertelenül és kegyetlenül bántak jobbágyaikkal, úgyhogy ezekre nézve a török földesur hatalma alá jutás a megkönnyebbülést jelentette. A magyar kiváltságos osztálynak azonban nagy érdekében állott a régi közjogi területek és földrajzi elnevezések fogalmainak fenntartása és helyreállítása s azért gondja volt arra, hogy a töröknek s az erdélyi fejedelmeknek behódolt s Magyarhonra nézve tényleg elenyészett vármegyék és uradalmak legalább papíron számukra fenntartassanak s azokban a birtokadományozások és jogfenntartások fennmaradjanak, mi célból az országgyűléseken is felszólaltak s a jószágokhoz való jogaik, a közbejött birtokháboritások, jószágelhajtások szerf. tárgyában óvásokat emeltek, sőt a közelebb eső egyik-másik királyi vár bástyái mögött a határ tulajdonjoga s birtoklása érdekében törvényes eljárásokat (beigtatások, tiltakozások) is tartottak, melyekről a másik oldalon levő ügyfelek s a kérdéses terület egyéb érdekeltjei rendszerint mit sem tudtak, olykor az egyes hódoltsági vármegyéket a még hatalmukban lévő másik vármegyékhez kapcsolták s utóbbiak gyűlésein intézgették a más gazda kezére került területek ügyeit is, így követelték vissza a magyar országos 1598. rendek Pozsonyban egyebek közt Csanád- és Békésmegyéket is az erdélyi fejedelmektől, mire azonban ezek, kiknek Lippa, Jenő, Várad és Debrecen is birtokukban volt, ügyet sem vetettek, annyival kevésbé, mert a hódoltsági helyek