Szabó Ferenc (szerk.): Hódmezőváráshely története 2. A polgári forradalomtól az Őszirózsás forradalomig 1. 1848-1918 (Hódmezővásárhely, 1993)
A polgári forradalomtól az önálló törvényhatósági jog elnyeréséig (1848-1873) - III. Herczeg Mihály: Mezőgazdaság
A vizek kártétele nemcsak az ártéri területeken, hanem a tanyaövezetben és a Pusztán is gyakori volt. A vadvizek miatti gyakori panaszok nemegyszer említik, hogy a korábbi kisebb védőtöltések tönkrementek, s a tanyai lakosok önző „magán” gátemelésekkel egymás földjére vezetik a tavaszi hóolvadás, a nagy esők után összefutott vizet.73 A községválasztmány tiltásainak kevés volt a foganatja. A tanyavilág kibővülésével, a Puszta művelésbe vételével a benépesült területek időszakos elöntése még nagyobb problémává nőtt. Csók Mózes és társai 1856 decemberi beadványa az orosházi határból a Pusztára és a Tanyákra „gáttalanul ömlő” vadvizek miatt panaszkodott, amelyek lehetetlenné tették a közlekedést és visszavetették a termelést. A községválasztmány ekkor megismételte korábbi rendelkezését: „senki a maga vizét másra ne eressze, s ki ki a földjét viz feltartására s emésztésére is szolgáló árokkal kerítse.” Belátták mindamellett, hogy rendszert adó gátépítés és csatornázás volna szükséges.74 A helyzet tanulmányozására úgyszólván évente bizottságot küldtek ki, összefüggő munkálatok azonban nem történtek. 1861-ben a pusztaszéli és a kenyereoldali vizek feltárására közmunkaerővel javították a töltéseket. Ekkor rendelte el a városi közgyűlés a pusztai és a Pusztára vezető utak (dűlőutak) mellett három láb mélységű és felül ugyanolyan szélességű árkok kiásását. Ezt minden gazda a maga földje végén ásta ki. A pusztai 8-15. dűlők hosszában Pokomándy mérnök három és széles levezető árok vonalát jelölte ki, amely a Cirják-éren át a Hódtóba, ill. a Kopáncsi rétbe vezette a vadvizeket.75 A Hódtó-Kistiszai csatorna befejezetlen volta miatt azonban a továbbvezetés nem valósult még meg. A minden esztendőben előforduló kisebb-nagyobb vadvízlevezetési gondokat az 1870 tavaszán történtek és következményeik tették általánosabb problémává. A Puszta felől érkező vizek száz gazda birtokán okoztak nagy károkat (tanyákat is elrombolt a vadvíz), a pénzügyminisztérium viszont a városi közgyűlés kérésére sem volt hajlandó adóelengedést adni. A minisztérium arra hivatkozott, hogy a fakadó vizek értékcsökkentő voltát már a kataszteri becslés során beszámították. 1871 január végén a várost már nemcsak a Puszta, hanem a Tisza felől is árvíz fenyegette.76 A vízveszély elhárítása érdekében tett városi intézkedéseket a vármegye nem segítette. A vásárhelyi közgyűlés 1871. március 21-i határozata alapján kemény fogalmazású panaszbeadványt küldtek a belügyminiszterhez, amely részletesen kifejtette a megye vezetésének önkényeskedését, azt, hogy az árvízveszélyt is fel akarja használni a város 1870-ben megújult irányításának tönkretételére.77 A vásárhelyiek kárainak mértékét jelzi, hogy 1871- ben a 14 négyzetmérföldes határból négy négyzetmérföldet elöntött a víz, közte soha víz alatt nem álló, jó minőségű földeket is. Az 1869-es országgyűlési választás óta ellenzéki 73 CSML HF Tan. jkv. 116/1849., 3277/1850., Községvál. jkv. 464, 465, 470/1853., Községvál. ir. 470/1853. 74 CSML HF Községvál. ir. 5/1857. 75 CSML HF Kgy. jkv. 7, 15, 43, 267/1861. (Egy lába 31,6 cm. Egy öl 1 1,9 m.) 76 CSML HF Kgy. ir. 96, 210, 397, 398/1870., 34/1871. 77 CSML HF Kgy. ir. 92, 136/1871.