Ifj. Bagi László (szerk.): Kecskemét multja és jelene (Kecskemét, 1896)
Ifj. Bagi László: Előszó
ELŐSZÓR Katona József szülővárosa érzelmeinek egész bensőségével vesz részt abban az örömben, mely a magyar haza ezer éves fennállásának ünnepével a nemzet szivének minden rétegét áthatja. Részt kér magának ebből azon a jogon, melylyel a gyermek anyja emlőin csüng, s vele és általa tanul saját lábán megállani, hogy majdan szülőjének erős támasza legyen; s részt kér magának ama szenvedések s küzdelmek árán, melyek erejét — ép úgy mint szülőanyjának, — rég idő óta fogyasztották, de meg nem törték. Mert: a „hajdan szép nevű magyar“ hiába vette magának a halált,“ — felülkerekedett szívóssága és már talán . . . bölcsesége is. Ám azért az új ezredév határkövénél még joggal elmondhatjuk, hogy: „Isten csodája, hogy még áll hazánk,“s ez kétszeres ok reá, hogy örvendezzünk az örvendezőkkel. A sokat hányatott hajós öröme ez, ki a viharban még nagyobb hálát érez jó szelleme iránt, mintha vitorláinak kedvező szelek segítenek. Ha ki kellett is dobnunk a drága terheket, bár a legkönnyebbik, de mégis a legbecsesebbik megmaradt, és ez a jó reménység.