Hornyik János: Kecskemét város története, oklevéltárral 4. (Kecskemét, 1866)
Ötödik szakasz. Kuruc-világ. 1703-1711
szán a fejedelem solti táborából kemény rendeletet küldött az ország hatóságaihoz, melyben a hadsereg és nép közt eláradt emerész szokást keményen ostorozza. „Minthogy Nemzetséges igaz igyünket, mellyet jó Istenünk segítő karjai által mindeddig szerencsés előmenetellel boldogított, Istentelenséggel semmiképpen folytatni nem akarjuk. — Az N. Vármegyének azért serio intimállyuk, in gremio sui processusonként szolgabiró híveink által publicáltassa, hogy mind hadaink, mind akármely híveink, minden Isteni káromlástól, egyéb Istent és embereket irtóztató és éktelen szitkoktól s átkozódásoktól supersedeállyanak. Ha kik pedig tovább is csakugyan — abban megátalkodnak, — az ollyakat megfogatván, kegyelem s kedvezés nélkül az Nemes Ország Törvénye szerént, elsőben megvesszőztesse, másodszor pálczáztassa, harmadszori és utolszori büntetésekre kővel agyonverettesse.“ 2) E szigorú rendeletet két év múlva mégis újra ismételni 7), 1708. végén pedig a Tályáról Sárospatakra áttett országgyűlés végzéseinek egyik cikkében föléleszteni kellett. 3) — A táborozó, jövő-menő és benszállásoló katonaság annyi sok nemét elterjesztette az erkölcstelenségnek, hogy a lépten nyomon elkövetett s igen szigorúan büntetett fajtalankodási eseteken kívül, 1704. okt. 5-kén a városi tanács határozza: „tör a ki ezután maga vagy katonája erejével más szénáját vagy szalmáját akár lopáskép, akár hatalmasul elhozza, kártérítésen fölül 12 forintra büntettessék. 2-or Akár katona, * 2 3 ) Oklvbr. 65. sz. a. 2) Eredeti hirdetmény a levéltárban 1706 ról. 3) Ik. 1708—1713. 71—73. lap.