Hornyik János: Kecskemét város története, oklevéltárral 4. (Kecskemét, 1866)
Ötödik szakasz. Kuruc-világ. 1703-1711
szári tábornokok által kiadott megannyi védlevél, a nyomozó őseink keservesen tapasztalták. Említve volt már, mikép atyáink az Önfentartás kényszerűségében, vagy mint ők kifejezték „szegény városunk megmaradására“ minden kitelhetőt elkövettek, dacolni tehetetlenek lévén, szolgáltak egyiránt magyarnak, németnek, rácnak; de nem volt benne köszönet, mert az egyszer felizgatott rác nép, mint a partot szakított vízár, fékezhető már nem volt. — Alig futott híre a felföldi hadjáratnak s Kecskemétről a kuruchad zöme kiköltöztetésének, ismét becsapott a rác, a dunamelléki pestmegyei s kiskunsági községeket fosztogatta, Kecskemétnek a kűnpusztákon tartott méneseit, gulyáit rablotta, s midőn Magó Mihály kecskeméti bíró November 14-kén harmadmagával két kocsin épen Szegedre báró Glóbitz tábornokhoz a rácok megfékeztetése végett indulna, Félegyházán, mely akkor még puszta volt s Kecskemét bírta haszonbérbe a német rendtől, csak három mértföldnyire a várostól megrohanta egy rác csapat, kocsikat lovakat elrabolt, s a bírót és társait kifosztotta *); másnap Deák Ferenc ezredes hadával s egy csapat városi fegyveressel a szomszéd Agasegyházi pusztára kiszállott , s többször csatázott a rác rablókkal. Agasegyháza, Köncseg és Orgovány egy halomnál szögellenek össze, melynek tetején e puszták hármas határa egymás mellett van felhányva s a három határkoronával ékeskedő halom ma is „Nyakvágó“ nevezetet visel, népmonda szerint ugyanis az elkeseredett kecskeméti had itt metszette nyakát egy ") Szvitk. 117. lap. és Adókönyv 5. 57. 77. 242. 245. lap. Szvitk. 28. lap.