Hornyik János: Kecskemét város története, oklevéltárral 4. (Kecskemét, 1866)
Ötödik szakasz. Kuruc-világ. 1703-1711
buzgó hazafias törekvéseinek tulajdonítandó. Ha ily két magyar ember szabad kezet nyerhet, már hat év előtt, annyi elpazarolt vér és vagyon megkimélésével, I. József őszinte békehajlama legalább is ennyi eredményt biztosít vala, de akkor a bent elkeserített s külről folytonosan izgatott magyarok nem hittek az ígéreteknek, és a spanyol örökösödési háború terhei alatt sölfedező birodalom fölbomlására vártak; a császári kormánybiztosok pedig a császár őszinteségét nem kellő hűséggel képviselték. Egyébiránt a Kuruc-világ története még nincs megírva, mert a történelem, mint növény a szabad légben, csak szabadsajtó hatálya alatt virul. Sokat nem szabad, sokat nem merünk, sokat nem akarunk megírni, majd ha minden adat nyilvánságra kerül, e korszak is megleli saját történetíróját. A szathmári béke visszaadta tehát az alkotmányos jogokat, de a fölkelés megszüntetésével ama sajgó sebek, miket a nyolc évi háború eseményei ütöttek, egyhamar behegesztve nem lőnek. A sok vér- és vagyonveszteség az egész országot kifárasztotta, egyes községek anyagi erejét megzsibbasztotta, egész családokat kiirtott és tönkre juttatott; a sok részkövetkezmény között mindazáltal első helyen a közerkölcsiség hanyatlását kell említenünk. Az ekkori jegyzőkönyvek legnagyobb része káromkodás és fajtalanság miatt intézett tanúzásokat és fenyító ítéleteket tartalmaz. A fajtalankodási esetek kilenc tizedrésze kuruc katona és valamely közrendű városi vagy csavargó nő közt merül fel s legtöbb esetben nyilvános botrányig aljas jelenetekben nyilvánul. A káromkodók ellen még 1704-dik év tava