Szabó Ferenc (szerk.): Mezőberény története 2. (Mezőberény, 1973)

Fejezetek Mezőberény művelődéstörténetéből - II. Irányi István: Petőfi Mezőberényben, egykorú adatok és a szájhagyomány tükrében

PETŐFI MEZŐBERÉNYBEN — Egykorú adatok és a szájhagyomány tükrében — Irányi István A kis terjedelem csak nagyon szűk lehetőséget biztosít a helybeli Petőfi portré felvázolására, hiszen a bibliográfiai anyag és a tárgyi emlékek leírása önmagá­ban is ívekre terjedne. Jelen feldolgozás ezért csak kiemelő jellegű lehet. A tartalmában és méreteiben is roppant nagy anyag teljes ismertetésére és fel­dolgozására már mindenképpen nagyobb, önálló kiadvány lesz szükséges. Mezőberény a XIX. század közepén sokak számára még alig-alig ismerős alföldi mezőváros volt, itt élte a költő sok kedves, szép napját „elvonulva a legnagyobb szeretet és barátság élén.”­ ... És a „szörnyű idő”-ben is hű maradt népéhez, nemzetéhez, a nemzetközi szabadság eszméjéhez, így önmagához is, mert számára életelem, öröm, boldogság volt az is, amitől a nyárspolgár resz­ketett volna ... A nagy költőt, akinek tehetségét apja nem ismerte fel, csak kevesen értették meg. Gyógyító ír volt számára a legnehezebb időkben néhány mezőberényi látogatása Orlai-Petrics Soma barátja és rokona otthonában, ahol szeretet várt reá. Bár a Salkovics­-rokonság nem sokra becsülte a „tulák, da­­rebák”-nak nevezett Petrovics-fiút, az ősi Petrics-ház bármikor nyitva állt előtte. * Mielőtt a költő háromszori mezőberényi tartózkodásával foglalkoznánk, rö­viden át kell tekintenünk a költő életpályályát közelebbről érintő helyi kap­csolatokat, eseményeket. A felidézendő történeteket mindjárt a költő születésével kezdjük. Az 1822—23. iskolai évben, karácsony előtt, egy ifjú sietett haza Mező­­berényből kiskőrösi otthonába: Martiny Károly,­ a mezőberényi gimnázium 17 éves tanulója, akit az a megtiszteltetés ért, hogy Petőfi Sándor keresztapja lehetett. 1. Orlai-Petrics Soma: Adatok Petőfi életéhez.­­ Budapesti Szemle, 1879. XIX. k. 349. 2. Az anyakönyvekben, okmányokban, kéziratokban a következő névváltozato­kat találtam: Salkovits, Salkovicz, Salkovitz, Schalkovicz, Salkovics, Salkoviz. — Egyöntetűség kedvéért mindenütt „Salkovics”-ként jelölöm. 3. A gimnáziumi „Catalogus Juventutis”-ban, a syntaxisták névsorában, a 14. sorszám alatt ma is megtalálható a régi szögletes írás, 1822. július 10-i keltezéssel: „14. Martiny Carolus Kis Körös Pestica A. C. 17.” — Az okmány pontos címe: Ca­talogus Juventutis in Gymnasio M. Beriniensi Examinis tempore anno 1822 die 10 Julii.” — Egy másik listán­­az eredeti példány már elveszett, a lemásolt szövegét 33

Next