Szabó Ferenc (szerk.): Mezőberény története 2. (Mezőberény, 1973)
Fejezetek Mezőberény művelődéstörténetéből - II. Irányi István: Petőfi Mezőberényben, egykorú adatok és a szájhagyomány tükrében
tehetős polgár volt. Hatalmas, három frontra nyíló háza a község közepén épült, a mai Tanácsháza helyén. A család földje, szőlőskertje, amelyet még tulajdonának mondhatott, kevés volt ahhoz, hogy mindannyian gondtalanul élhessenek. A tízgyermekes apának és anyának erősen kellett takarékoskodnia, hogy illendőképpen felnevelhesse életben maradt gyermekeit: a mezőberényi II. ker. evang. egyházi anyakönyvek szerint számszerint nyolcat. Idős Petries Sámuel 1799-ben született Mezőberényben, atyja is Sámuel volt, 1762-es születésű. Az ő szülei Petries Mátyás és Boldis Mária voltak, házasságot 1759-ben kötöttek. Az anya, Salkovics Karolin (1802—1856, Mezőberény), annak a Salkovicsfamiliának volt leszármazottja, amelynek révén Petrovicsékkal került rokonságba a művész. Orlai — aki művészneve mellett is megtartotta a Pethes nevet — elsőszülött gyermek volt. Tanulmányait kezdetben a mezőberényi gimnáziumban, majd Szarvason, Sopronban, Pápán, Münchenben végezte. 2. Orlai Petőfivel először Salkovics Péter (szül. 1807) nagybátyjánál került összeköttetésbe Ostffyasszonyfán, ahol mindjárt jó barátokká váltak. A két fiú talán nem is találkozott volna soha, ha nem következik be Petőfi atyjának ismert anyagi romlása, amelyről a költő ,,A jó öreg korcsmáros” című versében szól: „Pénzét a hitetlen emberek csalása, Házát a Dunának habjai vitték el.” Az anyagi bukás oka jól ismert az irodalomban. Az 1809-es mezőberényi születésű Mihály nagybácsi — aki mészáros és gazdálkodó volt — súlyos vétséget követett el Petrovicsékkal szemben. Ennek testvérbátyja (Péter, 1807) erkölcsileg is kötelességének érezte, hogy a kis Petrovics Sándort legalább rövid időre magához vegye.15 A barátság nyomán a 16 éves költő megírja Somához címzett első költeményét (Pethies Somához) 1839. szeptember 4-én Ostffyasszonyfán. Később pedig pápai közös tanulásuk nemcsak együttes irodalmi munkára serkentette őket, hanem többszöri mezőberényi látogatásra is. Orlai és Petőfi barátsága örömben és bánatban érlelődött szilárddá. Orlai személye a jóbarátok sokaságában külön is ott lebeg előttünk. Erről győz meg bennünket Petőfinek hozzá intézett költeménye. Egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy nem a rokoni, hanem az őszinte, szoros baráti szálak hozták el Petőfit annyiszor Mezőberénybe. Ennek első jelét az irodalomban akkor látjuk írásban, amikor az 1841—42. tanévben elvégezte a VII. osztályt. 1842. július 7-én ezt írja egyik barátjának, Szeberényi Lajosnak, aki már akkor mint végzett teológus a Trencsén megyei Vieszkán nevelősködött: „Septembert és Octobert Békésben töltendőm.” — Ez így is történt, mert 1842 augusztus végén, szeptember elején már Mezőberényben találjuk Petricséknél a költőt. Az Orlai—Petrics—Salkovics kapcsolatok feltárását hosszas kutatás alapján végeztük el. A megtalált adatok szerint Orlai édesanyja 1821. november 27- 15. Sajnos, a Békési Élet 1970. 3. sz. 402. 1. adatai erre vonatkozóan használhatatlanok. — Lásd részletesebben a rokoni kapcsolatoknál!